Ami azt illeti, az elmúlt hetekben kicsit háttérbe szorítottam az online ismerkedést, legalábbis az új ismeretségek kialakítását, na de ugye az ember lánya akarva, akaratlanul is belefut dolgokba, ha csak nem törli magát ezekről a fórumokról.

Szóval unalmas perceimben úgy alakul, hogy néha bele-bele botlok egy-egy férfi- vagy nőtársam bemutatkozásába, s kisebb vitákba az elvárásokról, elképzelésekről, s azokról a bűvös pillanatokról, amikor is kedveskéim fel kéne ébredni, mert a kezetek igencsak elmerült már abban a biliben.  

Azt nem is ecsetelném most részletesen, hogy az ilyen közösségekben mennyi az általam már sokat emlegetett félanalfabéta, egykori Mónika-show hős és társai - papucsos boxer alsós, fullosan kivakolt, szilikonpántot, tejes zacsit villogtató figura -, mert azért megtalálható egy "normális-nak" nevezhető réteg is, aki még írástudó, félművelt társaimnál is labdába rúghat. De be-be pillanthatunk az önmagát "elit-nek" tituláló, hölgyek és férfiak szösszeneteibe is, akik valahogy nagyon félreolvasták a herceg vagy a hercegnő irányítószámát.

Ajajjj, mert elvárások azok vannak, na nem is azt akarom mondani ezzel, hogy alaptalanul, de néha egy-egy hölgy társam képes valamely Jane Austen regény főhősnőjének képzelni magát, vagy minden bizonnyal némi realitásérzék-problémával küzdhet, mert értem én, hogy egy intelligens, sikeres nő mindent megérdemel, csak valahogy a „virágcsokor nélkül a közelembe se gyere” és hasonló alaptételekkel, s kastélyos, bárányfelhős vattacukorszagú álomvilággal vannak problémáim, illetőleg kérdéseim. 

Mert ugyebár, ezek az okos, sikeres, ámde szépnek mondott - vagy legalábbis önmagukat annak gondoló - nők, akik csak virágcsokros, rongyrázó Mr. Darcy-knak engednek valamicskét a kegyeikből, gondolom én, úton útfélen belebotlanak a kéznyaldosó úriemberekbe, akik a kegyeikért küzdenek. Itt merül hát fel bennem a kérdés, hogy az ilyen nők miért szorulnak intenzív önmarketingre online ismerkedős fórumokon, s vajon a kijelentés, hogy ők bizonyos szintnél alább csak azért sem adják, hasznos vagy inkább elrettentő? A rózsaszín ködben elveszett, ámde masszív önmarketinggel és briliáns önértékeléssel rendelkező nő képe, elrettentő vagy inkább vonzó a férfiak számára?

Talán naivan és elcsépelten gondolom úgy, hogy annak, ami annyira jó, nincs szüksége hatalmas reklámkampányokra, mert értem én, hogy ez is csak egy húspiac, de eseteként az önmarketing kissé intenzív és taszító, mintsem figyelemfelkeltő, netán érdekes. 

Huhh, és aztán most ugrott fel előttem a nagy gondolkodjunk pozitívan szlogen, meg az ugye mindent lehet, csak akarni kell, és az összes világmegváltó, önsegítő fényképes idézet, melyeknek sokan már-már a rabjaivá váltak, mert ugye ez mennyire szuper. S ez is csak egy kérdést vetett fel bennem: hogy ha valamilyen csodamódszerrel sikerülne magamba plántálnom, hogy én milyen tökéletes is, okos is, meg szép is vagyok valójában, s hogy én aztán mindent megérdemlek, az hosszútávon jövedelmezőbb lenne-e mint egy reális önkép festése, ami ugyan itt ott kicsit kopott, s hiányos? Pedig hát reálisan szemlélni önmagunkat talán nehezebb, mint elhinni, hogy tökéletesek vagyunk, mert hát ugye azon nincs mit javítgatni, és már csak várni kell a sült galambot, ahogy egy okos, sikeres, és dekoratív, kiváló marketinggel rendelkező nő vagy férfi megérdemli. 

S vajon hol bujkálnak ezek a hercegek és hercegnők, akik felérnének eme idealizált önképhez? Vagy talán csak ott ácsorognak menyasszonyi ruhában, szmokingban, óriáscsokrokkal és gyémántokkal, Mr. és Miss. Tökély ablakában, s hogy lehet, hogy még egyik csodakukacra sem bukott rá valami aranyhalacska?

Szóval úgy fest, hogy az önismeret az minden téren smafu, vagy csak némelyek nagyon rossz fórumot választottak eme ismerkedéshez, de lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem, hogy én nem vagyok az ilyen tökéletes hercegeknek megfelelő tökéletes hercegnő. 

(Na és persze itt van az is, hogy míg egyesek túlértékelik, mások alul értékelik magukat, s jönnek a bénábbnál bénább ismerkedések, mert némelyek a legkevésbé sincsenek tisztában a saját határaikkal.)

Mert ugye ezek a tökéletes hercegek, hajajj, annyi van belőlük, hogy csak na, egyre több helyen olvasom, hogy mennyire szeretnek manapság plázákban egy-egy padon sort keríteni az első találkára, mert hát ugye micsoda pazarlás lenne valakit meghívni egy kávéra vagy bármire, pláne ha az illetővel nem is lesz semmi. Ha minden kötél szakad, azért van, aki a sajátját kifizeti, vinni egy szál virágot - ha nem is az első randira - na de kérem az már komoly befektetésnek minősül.

S habár én magam tipikusan az a fajta vagyok, aki sosem felejti otthon a pénztárcáját egy-egy randi alkalmával, de azért az első benyomást jócskán befolyásolja, ha egy pasi ennyire "olcsójános". Mennyire megnyerő is lehet mondjuk egy közös rezsifizetésnél a pontos számítás, miszerint ő csak 31 alkalommal zuhanyzott az elmúlt hónapban, míg te 62, a wc lehúzásáról már ne is beszéljünk.

Gondolom, a megjelenésben fellelhető kivetnivalókban is akadhat némi gazdasági megfontolás, a borotvakopás korántsem játék, spórolni a vízzel pedig nem csupán környezetbarát, de pénztárca kímélő is, a mosógépek futásáról, s azok energiafelhasználási szempontjairól már ne is beszéljünk.

Volt olyan férfi, akinél tételesen felsorolva láttam, hogy ugyebár ha egy randi X ezer forintjába kerül / alkalom, az éves szinten mennyi, s hát ez csupa pénzkidobás. Na igen, ezzel a hozzáállással szerintem sem kéne erőltetni a dolgot, hiszen az egy évben már mennyi fizetős szolgáltatás és mennyi guminő, hogy a vazelinről már ne is beszéljek.

Na igen, lehet nekem is meg kéne fontolnom ezeket a kemény befektetéseket, zuhanyozni, sminkelni randik előtt, netán venni is valamit az alkalomra, azért ez éves szinten elég komoly befektetés, de még nem végeztem a számításokkal, s ilyen kilátásokkal jócskán kicsi a valószínűsége, hogy megtérül...   

Összességében úgy érzem, hogy jó lenne egy kicsit a földön járni azokkal az elvárásokkal is, s ezzel az egész adok-kapok dologgal, s megbékélni azzal is, hogy ez nem a Wall Street,  ahogy attól még, mert reggelente a tükör előtt mormolod, hogy mennyire tökéletes is vagy, nem leszel az, avagy üdv a valóságban... Igen is próbáljuk meg használni azokat a szűrőket, némi önkritikát gyakorolni, s nem magasabbra tenni azt a bizonyos lécet...

Avagy tükröm-tükröm mondd meg nékem....