Tudod te már régen nem érdekelsz, nem fájna ha mással látnálak, s majdhogynem örülnék annak is ha boldognak, ha boldognak tűnne az életed. Tudod nem fájna az sem ha eszedbe sem jutnék soha, van amire kár lenne emlékezni.

De ha csak egyet is kívánhatnék, úgy szeretném eltörölni a nyomokat, eltüntetni a hegeket, a hegeket amiket rajtam hagytak az évek, te, ő s talán még valaki. 

Nem szeretem ezeket a rossz tapasztalatokat, s utálom, hogy folyton görcsbe rándul a gyomrom mikor egy ismerős szituációban érzem magam. 

Utálom, hogy félelmet ébresztettél bennem olyan helyzetekben, amikben sohasem féltem, s hogy ha valaki hasonlóan cselekszik, mint te én egyből a legrosszabbra gondolok. 

Nem vagyok féltékeny, ha valaki menni akar az menni fog, ha valakinek más kell akkor nem én, egyszerű...

S mégis, görcsbe rándul a gyomrom, én sohasem akartam ezt érezni, én sohasem gyanakodtam, én sohasem kérdőjeleztem meg azt, amit egy kapcsolatban mondtak nekem.

S mégis minden jelentéktelen eseménynél, minden pillanatban ha valami a te viselkedésedre emlékeztet görcsbe rándul a gyomrom.

Nem szeretném, de az enyém, tőled kaptam...

Akárhogyan is, de az évek során belénk rögzülnek dolgok, amiket nem akarunk magunkénak tudni, minden egyes rossz partnerválasztás, rossz kapcsolat rajtahagyja a nyomát az emberen.

S nekem már tele lett a bakancsom ezekkel a dolgokkal.

Hánynom kell mindenféle taktikai játszmától, s mindenféle körülményeskedéstől, vagy amikor egy ismerkedés alatt el akarjuk adni magunkat, sakkozunk, hogy merre hány méter.. (most nem válaszolok neki mert még azt hiszi... majd holnap....)

Mikor az emberek elérhetetlennek, vagy éppen jobbnak próbálnak látszani, mint amilyenek.

(Aztán meg majd kétértelműen fogalmazok, hogy véletlenül sem lehessen biztos a dolgában, s flörtölgetek egy kicsit mással is, hogy érezze nincs egyedül, s mások is kepesztenek a kegyeimért, s hát igen van, aki engem sem hagy hidegen. )

Na nekem ez a játék sohasem ment, ha engem érdekel valaki akkor csak ő érdekel, tegyek közben akármit ez tény. Ha engem érdekel valaki azt keresem, annak válaszolok a megkeresésére, nem taktikázom, sakkozom, mit mikor, hogyan, kimondom, amit gondolok, s teszem amit érzek. 

Aztán ha végül nem kerülnek összhangba a dolgok, egyszerűen csak hagyom menni...

Hiszen ez az egész egy oda-vissza játszma, ahol nincsenek sem nyertesek sem vesztesek.

Én már nem akarok a sorok között olvasni, én biztosan akarom tudni ami biztosan tudható, s biztosra mondani azt ami biztosra mondható...