Ismét egy kép...
Emlékszem, ahogy a tömegben állok, lecsukom a szemem és azt kívánom, bárcsak úgy tartanál a kezedben mint azt a kopott gitárt. A fülemben visszhangzik a dalod, nem enged, átkarol, pont úgy ahogy egykoron. Minden akkordra megrezdül a testem, mintha apró tollpihéket sodorna végig…