Habár a reggeli köd még jócskán rejtegeti előlünk a napsugarakat, de egyre jobban érezni, hogy jön a tavasz, s lassacskán odébbáll ez e téli fáradtság. Ha csak minimálisan is, de kezdem érezni magamon, hogy megkönnyebbül a lelkem, s szépen lassan kivirul. Valami véget ér, s valami elkezdődik, de az…

Ami azt illeti már megint jó ideje nem írtam egy sort sem ide, na nem azért mert nem lett volna mit írnom, inkább csak azért mert az egész átcsapott volna valami ócska lányos nyafogásba -hogy miért mindig velem történnek ilyesmik, s mi ez a folytonos pech széria, én sosem lehetek jókor, jó helyen?-…