Még mielőtt elkezdtem ide kissé rendszertelenül firkálni a történeteimet, a mai én még csak nyomokban létezett, s folyamatosan alakult azzá ami. Egyrészt tanulva a saját baklövéseimből, átgondolva mások történeteit, alakult ki, alakul napról napra, s formálódik tovább. 

Mert minden egyes ismerkedés egy történet, vagy éppen történetek sorozata, akadnak köztük érdekesebbek, s olykor egészen unalmasak, mégis hálás vagyok minden történetért, amit az ismerkedések során megosztottak velem, s a saját történeteimért is, még akkor is ha akad köztük olyan is, amit ha tehetném soha nem meséltem volna el. 

Sokan talán hibának vélik, azt ha valaki sohasem adja fel, s képes újra és újra előröl kezdeni az ismerkedést, s néhányan jó párszor megkérdezitek magatoktól, hogy mi értelme ennek az egésznek, elébe menni egy újabb pofonnak a sorstól, s odatartani a másik orcánkat is. Megmondta már a nagymama is, vagy éppen az undok kolléganő, hogy te kislányom már pedig egyedül maradsz, s a haverok is azt szajkózzák, hogy te aztán sosem találsz magadnak egy épkézláb nőt. S persze megannyi csalódás után hajlamos az ember elveszíteni a célt, feladni és belesüppedni a hétköznapokba, megbújni a saját kis komfortzónájában. Hányszor hallani azt is, hogy én már megéltem mindent, már megvolt a nagy szerelem  -el is múlt-, s annál jobb, több már nem jöhet, s talán érdemesnek sem tartják magukat rá, bezárták magukat egy emlékkönyvbe s még a "The end" feliratot is odavésték. 

S, hogy mi is a cél? Nem biztos, hogy egy boldog kapcsolat a herceg, a királylány, a békák meg a törpék. A cél az út, a történetek megismerése, a saját történeteink alakulása, ha úgy tetszik az élet maga. Nem félni a pofonoktól, s soha nem feladni a reményt és a küzdelmet azok iránt a dolgok iránt, amikre vágyunk, amik boldogabbá tesznek minket. Nem kell mindenkinek konvencionális életet élnie, de törekedni a boldogság elérésére, mindenkinek kötelező.  Azt pedig, hogy kinek mi is a boldogság, az út segít megtalálni, hiszen talán még csak nem is sejted, hogy mi vagy éppen ki hoz boldogságot az életedbe. 

Az akadályokat nagyrészt magunknak kreáljuk. Sokan alábecsülik önmagukat, sokan pedig talán éppen túlértékelik. S ebben a nagy önértékelési zavarban nem éppen könnyű megfelelő emberek mellé keveredni. Mi az amit te tudsz nyújtani a másiknak, s mit vársz el cserébe? Reálisak vajon ezek az elképzelések? Igazán fontosak a másikkal szemben támasztott elvárások? Én nem hiszem! Te biztos vagy benne?

Biztos, hogy az éveken múlik az egész?

Netán a centiken vagy a kilókon?

Tényleg áthidalhatatlanok a kilométerek?

Az egzisztencia, a diplomák és az instagram képek?

Kinek akarsz megfelelni mikor keresed őt, a társadalmi trendeknek, az idealizált tündérmeséknek, netán a haveroknak, barátnőknek, a kollégáknak, papának, mamának?

 S kihez méred őt? Magadhoz vagy egy elképzelt énhez? S hol is vagy te ehhez az elképzeléshez képest a valóságban?