A minap az egyik posztomnál, ami egy exemről szól, valaki megkérdezte, hogy mit tanultam ebből az egészből, s mi az amit másként csinálnék? Megfogott ez a kérdés, mert habár minden kapcsolatból tanulunk valamit, szerzünk sebeket és jó tapasztalatokat, ezeket a dolgokat mégsem mindig tudatosítjuk magunkban, így hajlamosak vagyunk újra és újra elkövetni ugyanazokat a hibákat, újra és újra belekezdeni olyasmibe, ami már korábban sem vezetett sehova.

Szóval arra gondoltam, hogy meg kellene próbálnom összeszedni a levont tanulságokat, összeszedni a hibákat, amiket elkövettem, s listába szedni azokat a helyzeteket, amiket ha jót akarok magamnak kerülnöm kell. 

- Megtanultam, hogy a sajnálatnak semmi köze nincs a szerelemhez, s, hogy vannak emberek, akik a jóérzésünkre alapozva, nagyon könnyen tudják manipulálni az embert, hogy az érzelmi zsarolás olyasmi, amit nem mindig veszünk észre időben, s ha nem vagyunk tisztában legalább tudatosan önmagunkkal, a bennünk lévő önbizalomhiányt könnyedén ellenünk fordíthatják. Ez kicsit drága tanulópénz volt, de megfizettem, s még véletlenül sem fogok soha többet a közelembe engedni efféle ingyenélő ragadozókat.

- Megtanultam, hogy vannak férfiak, akiket az adott pillanatban tökéletesnek gondolunk, nem azért mert tökéletesek, korántsem, egyszerűen az irántuk táplált érzéseink teszik azokká őket, s ha ők mindeközben folyamatosan meg akarnak változtatni minket, akkor nem érzik ugyanezt.

- Megtanultam azt is, hogy semmi nem tart örökké, hogy arra amiért ma mindenünket odaadnánk, idővel hihetetlenül könnyen mondunk nemet. Nem azért mert akkor és ott, nem létezett éppen olyan erősen, ahogyan azt éreztük, hanem azért mert változnak az idők, s velük változunk mi is. Avagy ahogy mondani szokták az a vonat már elment.

- Megtanultam még azt is, hogy a fagyi a legtöbb esetben visszanyal, no comment, ez például egy oda-vissza vonat. 

- Megtanultam azt is, hogy az egyik legnagyobb hiba, amit bizonyos helyzetekben elkövethet az ember, ha önmagából indul ki, mégis hajlamos vagyok újra és újra elkövetni ezt. Pedig vannak annyira banális dolgok, amit egyszerűen lehetetlenség megindokolni, mit miért tesz a másik, vagy miért akar valaki hazugságokra építeni egy kapcsolatot, pláne olyanokra, aminek igazán nincs jelentősége. S persze utólag mikor ez kiderül csak fogod a fejed, s nem érted, hogy az egésznek mi értelme volt.

- Megtanultam azt is, hogy kutyaharapást nem gyógyítunk szőrével, ami a kapcsolatokat illeti, az ilyen nem vagyok túl rajta, de vágjunk bele egy másikba dolgok, valami végtelenül posványos valamihez vezetnek, s nem valószínű, hogy az ilyesminek valaha is jó vége lenne.

- Megtanultam már, hogy az adjon Isten, nem mindig fogadj Isten, s hiába akarok én tiszta lapokkal játszani, ha a másiknak ez nem fér össze a természetével.

- Megtanultam, hogy a kommunikáció hiánya a legtöbb esetben az érdeklődés hiánya, ha valaki meg sem próbálja akkor meg pláne. 

-Ha nehezen is, de megtanultam, hogy igen is lehetnek elvárásaim, s, hogy ettől még nem leszek egy rossz természetű hárpia, s jogosan várhatom el, hogy egy kapcsolatban ne én kerüljek a fontossági lista legvégére.

- Megtanultam azt is, hogy igenis kérdezzek rá, ha érdekel valami, s ne várjak vele addig, amíg a kérdés már az őrületbe kerget, lehet, hogy így is úgy is a csak a jól bevált kamuduma lesz a jussom, amit talán majd jól el is hiszek, de legalább nem kergetem maga tök feleslegesen az őrületbe.

- Megtanultam, hogy okkal féltékenynek lenni nem szégyen, hogy attól függetlenül, hogy ez korábban nem volt jellemző rám, nem jelenti azt, hogy most sem lehet az, s ha valós okom van rá, attól nem én leszek a rossz. 

- Megtanultam, hogy azok a férfiak, akik játszanak velem, s feszegetik a határaimat, nem érdemlik meg a figyelmemet. Hogy az a férfi, akit komolyan én érdekelek, s nem csak egy opció vagyok neki a sok közül, az nem fog mellettem, pláne nem a szemem láttára más nőkkel flörtölni, más nőknél kezdeményezni, pláne nem egy kapcsolatban, de akkor sem ha csupán egy kevés esélye is van nálam, mert ez nem csak bántó, de végtelenül megalázó is.

- Megtanultam, hogy nem érdekelnek azok a férfiak, akiknek a figyelme könnyen felkelthető, ha valakinek szinte bárki jó, akkor én tuti nem leszek jó neki.

- Megtanultam, s folyamatosan tanulom, hogyan kell könnyebben elengedni bizonyos dolgokat, pláne azokat, amik minden érzésem vagy vágyam ellenére nem jók nekem, s nem vezetnek sehova. Jó lenne sokkal tisztább fejjel gondolkodni, s hamarabb felismerni és elfogadni a valóságot.

- Megtanultam, hogy megfelelő szexuális vonzalom nélkül, bele sem érdemes kezdeni semmibe. Hogy habár az elsöprő szerelem, az őrjítő vonzalom nem tartanak örökké, de ha már az elején sem stimmel, akkor mit várunk a folytatásban? 

- Megtanultam, hogy semmit nem lehet siettetni, s éppen ezért rendszeresen küzdök is a folytonos türelmetlenségemmel, hogy ne akarjak mindent azonnal tudni, s valamiben azonnal biztosnak lenni, ha valaminek meg kell történnie az meg fog történni.

- Megtanultam félretenni a büszkeségemet, s ha úgy kívánja a helyzet kendőzetlenül kimondani az érzéseimet és a gondolataimat, lehet, hogy vannak helyzetek amikor jobb lenne ha nem tenném, mert igazán sehova nem vezetnek, de olykor egy kis kellemetlenséget leszámítva, vagy azt a tényt, hogy utólag egy jót nevetek magamon, legalább mindent megpróbáltam.

Szóval így első körben ezeket sikerült összekapkodni, de biztos vagyok benne, hogy mostantól jobban oda fogok figyelni a tanulságokra, s gyakorolni, vagy legalább megpróbálni gyakorolni azt, amit már megtanultam.

- Jut eszembe, így 31 éves koromra azt is sikerült megtanulnom, hogy ha egyszer szakad az eső vigyek magammal egy ernyőt, bár anyukám még a mai napig nem bízik eme tudásom sikeres alkalmazásában.....