Az az észrevételem támadt, hogy a férfiak, legalábbis néhányuk hajlamos a nemük elleni támadásnak venni, mindenféle női irkafirkát, ami arról szól, hogy mire is vágyik a nő, netán milyen elvárásokat támaszt a másik nem irányába, a kiemelt példákból, rossz tapasztalatokból pedig általánosítás lesz. 

Márpedig nekem eszem ágában sincs egy olyan önámítást sulykolni bárkibe is, hogy a férfiak velejéig romlottak lennének, mi nők pedig a szerencsétlen áldozatok, mert ez nem így van. 

Hogy miért írok mégis folyton egy-egy balfék férfi példányról? Miért fejtegetem, hogy milyen lenne számomra az ideális férfi?  A válasz nagyon egyszerű, azért mert egy heteroszexuális nő vagyok, így fejtörést, gondot, örömet és vágyakat a férfiak ébresztenek bennem, s a kispárnámat sem sírtam még tele egyetlen nő miatt sem, így jártam....

Abból az egyszerű tényből, hogy a pofára eséseimet nőként élem meg, semmilyen általánosító következtetést nem lehet levonni, netán bármelyik nem szemére vetni, hogy a hiba bennük van..., ezért is, meg azért is, aztán meg fejtegethetnénk azt is, hogy a tyúk vagy a tojás.

A társkeresési és pártalálási problémák nem tesznek különbséget a nemek között, nem csak a férfiakat vagy a nőket érintik, mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk. 

S habár a szintelméletektől és a kategorizálástól a plafonra tudok mászni, a tény az tény, a legtöbbünk hajlamos a saját szintjénél magasabbra tekintgetni, hogy ez éppen a reális önértékelés hiányából fakad, vagy csupán egy korábbi véletlenből, ami alapján többre predesztináljuk magunkat, vagy éppen a rózsaszín tündérmesékből, a herceg és a parasztlány esetéből, ez egyénenként eltérő lehet. S mindaddig míg az önértékelésünk nem realizálódik valamelyest, vagy valamilyen csoda folytán nem lép életbe a nagy számok törvénye, folyamatos pofára esések tarkítják a szerelmi életünket. 

Egy ördögi körforgás ez, ahol férfiak és nők egyaránt magasabbra tekintgetnek, keresik az álomnőt, az álompasit, valakit akiről úgy gondolják, hogy hozzájuk illik, a sikeres fitness modellt, meg a fogkrémreklám mosolyú vállakozót a luxusautóval.  Szóval a probléma meglehetősen sokrétű, az pedig, hogy sehol ne csússzon némi hiba a gépezetbe meglehetősen véletlenszerű, s sokkal inkább alapszik a szerencsén, mint bármi máson. 

Gondoljunk csak bele! Hány olyan férfi ismerősötök van, aki minden erénye ellenére nyilvánvalóan, mindig a saját szintjénél kategóriákkal jobb nőknél próbálkozik, ráadásul javarészt sikertelenül?  Mert ott van a Józsi is a 6.-ról, nézd már micsoda bombázókkal mászkál.

S hány olyan nő ismerősötök van, aki már évek óta epedve várja a hercegét? Természetesen hiába, pedig az a rendes pasi a Peti a szomszédból is csapta neki a szelet hónapokig, de ő még mindig arról a BMW-s ügyvédről. a Józsiról ábrándozik, akivel pár éve néhány hónapig randizott.

Na ugye, hogy nem egy hasonlót ismerünk? S persze nem is kell egyből ennyire szélsőséges esetekre gondolni, bár korántsem ritkák ezek a példák.

Na de feltételezzük, hogy az ember fia, lánya egy kissé racionálisabban gondolkodik, valamelyest tisztában van a saját tulajdonságaival, képességeivel, külső és belső adottságaival.

Ott van például Julcsi, aki már nagyjából sikeresen belőtte, hogy milyen is az a férfi aki ideális a számára, nincsenek túl nagy különbségek kettejük között, ha vannak is azok más-más területen kompenzálódnak, meg is ismerkedett nem is olyan régen Tomival, egy darabig úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgok, de a Pali a Tomi haverja mesélte, hogy habár Julcsi tetszik Tominak, meg jól is érzi vele magát, de azért ismerkedik másokkal is mert úgy gondolja könnyen találhat jobbat is, a Józsinak a 6.-on is olyan könnyen megy.

Szóval Julcsi persze pofára esik, vagy lejjebb enged az egyébként viszonylag racionális igényeiből, vagy várja, hogy találkozik egy olyan Tomival, akinek szintén sikerült magát nagyjából megfelelően elhelyezni a társkereső piacon. 

S kérdem én akkor most hibáztassuk azokat a férfiakat, akik megtehetik, hogy kedvükre válogassanak, s persze tuti, hogy nem minket választanak, mert sokkal nagyobb és jobb halacskák is úszkálnak a vízben? S hatásukra kevésbé sikeres társaik is azt hiszik, hogy ez nekik is megy? Vagy hibáztassuk azokat a nőket, akiknek egy sármos külső, az egzisztencia, a luxusautó és a jólét az Isten s bármire hajlandóak ezért? Vagy azokat a nőket, akik szintén hasonlókra vágynak csak éppen nem rendelkeznek a sikerhez megfelelő adottságokkal? Bármelyiket hibáztathatjuk, de ugyebár ha az igények nem találkoznának egymással, akkor nem is lenne miről beszélni.

Netán hibáztassuk azokat a nőket vagy férfiakat, akiknek nem voltunk elég jók? Persze megtehetjük és utálhatunk minden férfit, meg minden nőt, de az élet előbb utóbb úgyis választ ad mindenre, a társkereső piaci helyzetünk pedig folyamatosan változik, egyszer fent, egyszer lent, de javarészt azért egyre lejjebb, s mindaddig míg nem sikerül megbarátkozni a saját helyzetünkkel,  reálisan elhelyezni magunkat ezen a piacon olyan lehetőségeket is elszalasztunk, amit később még könnyen visszasírhatunk. Na de ezt mindenki tudja, hogy ez már csak ilyen....