Szürke volt az ég alja,

Szürke volt minden fény,

Szürkék voltak az emberek,

Csak te voltál hófehér.

Ködbe veszett már a város,

Homályos már, sok-sok év,

Elmosódtak már az arcok,

Csak te vagy még hófehér.

Karcosak már a régi képek,

Porral lepték, vaskos évek,

S hiába már felnőtt érvek,

Maradtál te csak hófehér.

Követnek még bárhol járok,

Nyomomban a szürkeség,

Felbukkannak a porlepte arcok,

Merre lehetsz hófehér?

Meséket súgnak, színes évek,

Megcsillannak a szürkén a fények,

Bármerre is keresnétek,

Hol volt, hol nem volt hófehér.

De eltűnnek olykor a szürke árnyak,

Szemében csillognak a színek,

Akár lelkében a szép remények,

Újra álmodsz hófehér?

Jönnek majd még édes álmok?

Elhiszed-e vagy csak vágyod,

Eltűnik majd, ha felébredsz,

Mondd hiszel-e még hófehér?