Az online piacon, az ember akarva akaratlanul belebotlik régi, esetleg már elfelejtett ismerősökbe, ez olykor lehet kellemes és lehet kellemetlen élmény is.

A minap egy általános iskolai osztálytársam botlott belém, és nem kellett neki sok, hogy egyből agresszív nyomulásba kezdjen. Kiderült, hogy nem csupán általánosban voltunk osztálytársak egy darabig, de szinte a szomszédban lakik, így akár össze is futhatnánk. Nagyon nem akaródzott számomra ez az egész dolog, de undok sem akartam lenni így megírtam neki, hogy ugyan nem terveztem osztálytalálkozót a közeljövőben de valamikor összehozhatjuk, és egyúttal reméltem, hogy elévül a dolog. De a cuppogó hang csak-csak nem maradt abba, folyton egy újabb üzenet, amire illett válaszolni, végül kibökte, hogy mivel látja, hogy nem biztos, hogy ő az ideálom és elég közel is lakom hozzá, mi lenne ha közben összejárogatnánk egymás kielégülésére... Megjegyezte, hogy egy hatalmas vibrátorral ugyan nem tudja felvenni a versenyt, de három perc alatt itt van ha gondolom.

Végre egy labda amit lecsaphatok, gondoltam és megírtam neki, hogy igazából csak azért nem mondtam nemet a találkozóra mert nem akartam undok lenni, de jelenleg van egy-két randipartnerem talonban, így inkább ejteném a közös kielégülés lehetőségét. 

Vette a lapot de azért megjegyezte, hogy még próbálkozni fog mivel igencsak bejövős lenne neki a dolog. Nem telt bele negyed órába és máris jött a következő próbálkozás, és azóta is fel fel bukkan egy-egy üzenet az érdektelenségem ellenére is.

Nesze neked kedvesség, és hát ugye ha azok a vibrátorok beszélni is tudnának... én sem ezeken az online oldalakon kelletném magam, de hiába minden a szexuális élvezet önmagában kevés, az ember többet és többet akar... mígnem rájön, hogy valójában nem kap semmit.

Jut eszembe, történt egyszer, hogy szintén a társkeresőn bukkant rám egy régi ismerősöm, hirtelen egész sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk, és nem egyszer össze is futottunk. A közeledését amolyan haveri közeledésnek vettem mivel tisztában voltam vele, hogy nem egyedülálló így meg sem fordult a fejemben, hogy másra gondoljak. De egész sokat beszélgettünk akkoriban és ugyan személyesen nem küldött jeleket, virtuálisan csak hamar flörtölésbe kezdett, mígnem a következő találkozón megtörtént az a bizonyos csók...

Életem legrosszabb csókja... hiányzott belőle mindenfajta spontaneitás és vonzalom, olyan üres volt, hogy az már fájt, de hát így jár az aki más pasiját visszacsókolja... Íme tehát még egy ok arra, hogy miért kerüljük a foglalt pasikat...

Végezetül, szerencsére azóta sem és előtte sem csókolgattam más prédáját, de most már nyomós okom is van rá, hogy ne is tegyem többet...