Hiány állapot,  mindegy hányféle vitaminhoz jut a szervezetünk mindegy, hányféle módon próbálunk kilábalni a kórból, mindaddig míg meg nem kapjuk azt az egyet amire szükségünk van. Napról napra anélkül élni amire vágyunk, olyan mint a skorbut, ingerlékennyé válunk a testünk és a lelkünk legyengül, míg végül elsorvadunk.

A minap a belváros egyik szegletében ültem, bámultam ki a fejemből és olyan mélyeket lélegeztem a kezemben égő cigaretta füstjéből mintha az lenne a gyógyír minden egyes problémámra, simogató és szenvedélyes volt a szél, a lenyugvó nap fénye már csak a városháza sziluettjét világította meg, és én csak merengtem némán a messzeségbe. Egyfajta melankólia lett úrrá rajtam, és habár élveztem a szél morajlását, ahogyan átkarol és a hajam borzolja szerte szét, akkor és ott, tudatosult bennem, hogy hiányzik valami, hogy itt és most egyedül vagyok, és mindegy, hogy hány randi vár még rám, hány forró éjszaka, a hiányom csupán csillapodik de nem múlik el teljesen, ha nem szorítom a kezed, ha nem lélegzem veled. Szentimentális, mint valami ócska leányregény, csupán a főhős személye burkolózik homályba előttem, de a vágy nem enyhül. 

Ha az ember megégeti magát, óvatosabban bánik a tűzzel, így én is óvatosan bánok az érzéseimmel. Manapság mindenki csak rohan, nem ismeri a türelmet és mégsem ér el semmit. Ilyenek az ismerkedések is, olykor csak úgy elrohannak, ki-ki kergeti a saját illúzióit, és végül annyira elrohan a gondolattal, hogy elfelejti az alapokat. Egyszerűen nem tudom megérteni mit várhatunk ezektől a félig megélt dolgoktól, a félig csókolt csókoktól. 

A keresgélés jó, szeretem a sétákat, a hosszú beszélgetéseket, a vágyakozó öleléseket, a szeretkezéseket, mindent ami vele jár, és minden egyes pillanatában ott a remény, hogy talán pont ez az ami idővel kiteljesíti a vágyunk.

Sokan vannak akik mindent előre akarnak tudni, biztosra akarnak menni, mintha létezne bármire is biztos megoldás, egyszerűen csak elrohanunk a dolgok mellett és észre sem vesszük őket, lyukas hálóval kergetjük a szerelem madarát.

Nem csak azt kell tudnunk, hogy mit keresünk, hanem képesnek kell lennünk észrevenni is azt, minden egyes pillanat amiben a vágyunkat igyekszünk csillapítani egy-egy esély a megoldásra, de senki sem tudja megmondani, hogy hány éjszakára fogunk még úgy vissza gondolni mint egy lehetőségre ami végül lehetetlenné vált. Mert minden egyes lehetőségben ott van a lehetetlen, és minden egyes lehetetlenben ott van a lehetőség.

Hiábavaló próbálkozás nem létezik, csak kihagyott és elmulasztott lehetőség, ma hiányzik valami és talán még holnap is fog, de minden egyes pirulával amit lenyelünk, megadjuk a lehetőséget és tovább reménykedhetünk, hogy hamarosan egy nagy dózis c vitaminhoz jutunk és végül egy az egyben megkapjuk mindazt amire szükségünk van.