Az imént meglepődve olvastam valakinek a második levelét, hiába az interneten szinte bármit megtudhatunk a másikról, ha szerencsénk van, az, hogy ez jó vagy rossz az persze nézőpont kérdése, de nyilvánvaló, hogy ezt el is lehet kerülni. Nos én nem tartozom ebbe a kategóriába, mondhatni nyitott könyv vagyok, legalábbis egy bizonyos pontig, hiszen vannak olyan tulajdonságaim amik olykor még önmagam előtt is rejtve maradnak...

Íme tehát a levél:

"Szia.

Kellemes volt de inkább kihagytam volna  

Írtad, hogy hétvégén nem leszel és ebbéli bánatomban annyit néztem a pofid, hogy beleszédültem  

Szerettem volna, hogy ott legyél velem ennek híján maradt velem a pofid és a net... Így találtam rá egy üvegcipellőre  egy online kiadásúra 

Sok érdekes dolgot leírsz ott. Olvastam, néztem a pofid, próbáltam képen keresztül a buksidba látni majd újra olvasni és szemezni veled és egyszer csak megijedtem, hogy ez a csaj bizony elsőosztályú kiadás aki mellett én szürke kisegérnek érzem magam  

Vasárnap délután aztán itt rám talált egy unatkozó nőnemű aki egész tegnapig hülyített és ezalatt inkább nem jelentkeztem. Arra jó volt, hogy kicsit lehiggasztott 
és csökkent a gyomrom tájékán az a fura nyomás
amit a fotóid nézegetése okoz így most van merszem írni 
  

Szóval szeretnélek megismerni és elrabolni mások elől 

Hogy erre mennyi esélyem van az élőben eldől 

Persze még pár levélváltás addig belefér  "

Na és igen, ki gondolta volna, hogy valaki a userem alapján kezd el keresgélni a világhálón. Azzal persze tisztában vagyok, hogy a legtöbben azok közül a férfiak közül akikkel ismerkedem és persze ismerőseim egy bizonyos kék fehér, közösségi portálon, olvassák a posztjaimat, nem is állt szándékomban elkerülni ezt, csupán a meglepetés erejével hatott rám, hogy valaki abban bízott, hogy egy felhasználónév alapján megtudhat rólam többet is... és hát szemesnek áll a világ...

Így a csaknem harmadik hónapos online tévelygésem ismételten meglepetést okozott számomra, pedig egyre jobban kezdem megszokni a dolgok ritmusát, kezdem egyre jobban kiismerni a férfiakat és sokszor már a legelső levélből evidens lesz számomra az, hogy mit kell vagy mit lehet várni a másiktól. Persze meglepetések mindig akadnak és korántsem gondolom magam mindent tudónak azonban a tapasztalataim egyre csak gyarapodnak.

Több mint egy hónapja lehetett, hogy valaki azt mondta nekem, hogy úgy érzi én szeretem ezt az egész online kalamajkát és talán nem is akarok párt találni, ez már akkor is rendesen meglepett, mert nyilvánvalóan élvezem az ismerkedéseket, a különböző férfiak társaságát, de alapvetően egy társat keresek, ugyan addig amíg ez nem adatik meg számomra, nem vetem meg a szórakozást és az egyéb élvezeteket sem. Igyekszem megfontolt maradni és nem meggondolatlanul utánaeredni egy-egy érzésnek, mert ahogy mint mindenki én is félek a csalódásoktól, de korántsem annyira, hogy ne próbáljak meg mindenáron boldog lenni. S ez a boldogság számomra hosszú távon nem az online kalandozásokat és a vele járó élvezeteket jelenti.

Igaz ami igaz kissé úgy gondolom, hogy van abban valami, hogy mindenki önmagából indul ki. Azt hiszem, vannak olyan társkeresők, akik ugyan tudatosan igyekeznek megtalálni az elvárásaiknak megfelelő partnert, mégis ha tudják ösztönösen elhárítják a lehetőségeket, avagy a kákán is csomót keresnek, míg végül azt veszik észre, hogy évekre az online vadászmezőn ragadnak, az elvárások pedig egyre csak növekednek ahogy a hibalehetőségek is. Míg végül egyre több lesz a kudarcélmény és egyre görcsösebb az ismerkedés... 

Mindezekből kiindulva, ha tudatosan is de igyekszem spontánabbra venni a dolgokat és nem megtorpanni minden apró hiba láttán, mert nem csupán a tökéletes dolgok tehetnek minket boldoggá, hiszen tökéletlenül és éppen annyira boldogok lehetünk mint tökéletesen, avagy nem érdekel honnan jön a boldogság, mert csupán a végeredmény számít...

Szóval merjünk boldogok lenni míg mielőtt elvesznénk az elvárásaink tengerében úgy ahogy a víz elvész a homokban!