Sokadik látásra, avagy az első benyomástól az utolsó benyomásig....
Nem minden az aminek elsőre látszik. Az első benyomások olykor csalókák és attól még, hogy valaki nem vesz le minket elsőre a lábunkról, az nem jelenti azt, hogy soha nem is fog, az élet és az online ismerkedés is tele van meglepetésekkel.
Körülbelül négy hónapja volt, hogy belevágtam ebbe az egész online kalamajkába és ekkortájt került sor az első randimra is. Akkoriban még igencsak friss volt az előző kapcsolat vége és nagyon az elején jártam az újrakezdésnek és a pozitív irányú változásoknak, de valahol mindent el kell kezdeni.
Szóval belevágtam, valahol talán már említettem is ezt a bizonyos találkozót, a lényeg a lényeg, hogy egy abszolút szimpatikus és jó fej pasit sikerült megismernem, de a kezdeti ismerkedés nem igazán vezetett rózsaszín ködhöz, de még csak a találkozásokat sem sikerült rendesen összehoznunk, megkedveltem őt de nem igazán alakult ki köztünk az a bizonyos szikra. Be kell persze vallanom, hogy én sem igazán segítettem benne, mivel voltak elég furcsa húzásaim, mint például, hogy az egyik találkozásunk alkalmával már helyben leszerveztem a következő randimat még aznapra, természetesen valaki mással. Ezt ha beszélünk azóta is mindig megkapom, hogy milyen egy dög vagyok, és persze ez nagyon is jogos, ugyanis akkoriban nagyon is úgy gondoltam, hogy minél több emberrel találkozom rövid idő alatt annál nagyobb eséllyel bukkanok rá arra a bizonyos valakire aki fokozatosan és napról napra egyre jobban ellopja a gondolataimat. Persze ez nem így lett, sok esetben talán nem is adtam rá elég időt, hogy egy-egy ismerkedés kibontakozzon.
Lényeg a lényeg habár nem folytatódtak a randizásaink, azért olykor-olykor beszélgettünk, néha összefutottunk egy-két italra és hasonlók, és javarészt kibeszéltük az online ismerkedés fáradalmait és, hogy milyen hülyék is ezek a nők és ezek a pasik. Persze azért egy kis flörtölgetés továbbra is előfordult néha de én azt mondanám, hogy inkább csak úgy haverkodtunk. Megjegyzem ezt most kicsit félve mondom mert a jó múltkor is majdnem leharapta egy hímnemű egyén a fejemet valami hasonló megjegyzés hatására, hogy még véletlenül se gondoljam azt, hogy ő a haverom, lényeg a lényeg ez részlet kérdés.
Így habár nem tudtam konkrétan megmondani, hogy a vele való ismerkedés miért alakult így, hiszen adott egy normális pasi akivel lehet beszélgetni aki szimpatikus és mégsem, na igen van ilyen. ...És most ugrik a majom a vízbe, avagy mindenki okozhat meglepetéseket. A minap megbeszéltük, hogy összefutunk és beülünk valahova egyet iszogatni, egy kicsit kiengedni a gőzt na és persze a kibeszélő show sem maradhatott el. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe de valahogy az este közepe tájékán amolyan semmiből jött módon, megjelent az a bizonyos szikra és egyre kevésbé néztem csak úgy rá mint egy kedves pasira akivel jókat lehet beszélgetni, hanem mint egy pasira akit jó megérinteni, szóval előkerült az a bizonyos szikra ami ezidáig valahogy elbujt a hamuban.
Azt gondolom, hogy nem tudhatjuk előre mit hoz a jövő, és habár nagyon is fontos az első benyomás és az, hogy megvan-e a vonzalom vagy nincs, még sincs predesztinálva a jövő és maga az első benyomás sem egy megváltoztathatatlan valami és korántsem biztos, hogy a másikban csak annyi van amennyit már elsőre látunk.
Tehát sohasem az első benyomás az ami igazán számít hanem az utolsó.