Az elmúlt bő fél évben, kisebb, nagyobb lelkesedéssel, de ismét belevetettem magam az ismerkedésbe. Hogy mennyire volt ez sikeres, na az már talán a poszt születéséből is sejthető. Még is úgy vélem megér egyfajta gyors randi napló szerű megemlékezést, ez a néhány próbálkozás, felelevenítve az eseményeket, talán végképp kedvemet szegik eme úriemberek, és belátom, hogy a számomra normális férfi csupán egy nem létező idea. 

Az időrendi sorrendet mellőzném, egyszerűen csak próbálom előszedni a kissé érdekesebb eseteket, hogy újra legyen min gondolkodni, bár jobban belegondolva ezekhez már nincs mit hozzátenni, egyszerűen csak ez is megtörtént.

- Mr. Foglalt: történt egyszer, hogy nagy társkeresés közepette egyszer csak rám írt egy szimpatikus úriember, váltottunk pár levelet, telefonszámcsere és belekezdtünk a hosszas telefonos beszélgetésekbe, mígnem mindeközben kiderült, hogy ő még csak kifele tekintget egy kapcsolatból. Na igen ha ezt korábban tudom... persze, persze... késő bánat... Így végül sor került arra a bizonyos első randira. Hangulatos étterem egy-két pohár bor, izgalmas beszélgetés, de tényleg egy tipikusan kellemes első találkozó, melynek a végén elköszöntünk, mire Mr. Foglalt megköszönte a beszélgetést mondván jól érezte magát és szeretne még látni. Másnap este csörgött is a telefon egy amolyan tényleg jól érezted magad érdeklődéssel... s egy holnap hívlak felkiáltással... nos a holnapból nem lett semmi... Ám meglepő módon egy hétre rá ismét csörgött a telefonom... Na igen a döbbenettől majdnem leestem az ágyról... és hát azóta is hív...

- Mr. Kék rózsa: ő egy amolyan tipikus virágos pasi volt, aki már az első randin egy csokor rózsával jelenik meg, ezt még néhány találkozás követte,  nem volt az a tipikus "wow" de egy próba szerencse alapnak tökéletes, talán ezt ő is érezte mert a hatalmas lelkesedés hirtelen alábbhagyott, s hosszabb idő után ismételten bejelentkezett, egy bocs nem voltam jó formában telefonnal, de igazán nálam aludhatnál ma este... ??? Na nem mintha a néhány találkozás során bármennyire is elmélyült volna a kapcsolatunk, de ez a kérés akkor is igencsak meglepő lett volna...

- Mr. Szeretlek: A pasi aki egy beszélgetős találkozó után, s némi tele van a hócipőm és minden összejött gonosz hanyagolás után, egyszer csak azt írja szeretlek... No comment...

- Mr. Je ne se quoi: a pasi aki már a telefonos beszélgetések alatt levesz a lábadról, vicces, értelmes, család centrikus, normális értékrend,  az sem érdekel, hogy nem egy Adonisz, nem egyáltalán nem, de pont jó, valahogy úgy szimpi az egész pasi, ahogy van, pedig még alapvető dolgokat sem tudsz róla, foglalkozás, egyebek, nem is érdekel. Első randi, amolyan izgulós vacsizós, de a pasi továbbra is szimpi úgy, ahogy van, okos vicces, vacsi után egy hosszas beszélgetés, majd búcsúzás után még hosszas telefonálás. Mivel azért volt közöttünk egy 120 km-es távolság a következő találkozás majd egy hetet váratott magára, nem szeretem az egyoldalú dolgokat így felajánlottam, hogy ezúttal én megyek... s megbeszéltük a programot is. Vacsi jó bor,, aztán majd alakul. Az este mondhatni kellemesen alakult elém jött az állomásra, elmentünk hozzá, filmeztünk, beszélgettünk, boroztunk, ami szerencsésen oldotta a bennem lévő feszültséget, vacsi és gyakorlatilag a bortól és a fáradtságtól egyszer csak kidőltünk. Másnap reggel kissé sietve indultunk, az állomás helyett egészen hazáig hozott. Természetesen kissé zavarban voltam, ahogy az szokott lenni, elbúcsúztunk, majd pár percre rá már jött is az üzenet, hogy tényleg jól éreztem-e magam. Aztán mintha itt elvágták volna a fonalat.. a lelkesedése alábbhagyott, nem erőltettem a dolgot, másnap érdeklődtem a hogyléte felől, de csupán néhány sor, semmi érdeklődés, s ez így is maradt. Egész héten pár sornyi üzenetet váltottunk csupán, s mivel nem szeretem az időpazarlást, így szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba... s gondoltam az a legegyszerűbb ha konkrétan rákérdezek a dologra, így megírtam neki, hogy engem nem hagy hidegen, de ha ez fordított esetben nem így van akkor csak jelezze és nem strapálom, magam. Ennek az egésznek a vége egy korrekt válasz helyett némi mentegetőzés lett a dolog vége, másnap még pár egy pár soros üzenet, "majd írok édes". Mivel ebből rövidtávon nem lett semmi, így másnapra már kénytelen voltam venni a lapot... eltelt egy hét a találkozó óta... szóval kénytelen voltam belátni, hogy tovább kell lépni... Egyszerűen csak nem értettem és nem tudtam hova tenni a dolgot... Valószínűleg azóta is ír... avagy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének a bővített kiadása azóta is folyamatban van.

- Mr. Military: találkozás, beszélgetés, séta, semmi extra benyomás, semmi kirobbanó vágyakozás, egy következő találkozó megbeszélése, majd az üzenet, hogy azért a következő találkozáskor már rátérhetnénk a szexre... ez is no comment...

- Mr. Szerda: Nem is igazán tudok mit mondani, gondolom azoknak,akik jártasak az online ismerkedésben némileg ismerős a szituáció, mikor már az első pár percben érzed, hogy az illető a háta közepére sem kíván, vagy csak nagyon zavarban van, nem tudod hova tenni az egészet, de felajánlod neki, hogy nyugodtan lógjon meg, de nem akart. Na az ilyen találkozásoknak általában a saját poénjaimon való nevetés a vége, s egy köszi örültem.... Lehet, hogy én túloztam el a dolgot és nem volt igazam, de nagyon úgy éreztem, hogy a fiatalember bárhol máshol szívesebben lenne. 

- Mr.Május: Na igen, vannak néha olyan randik is, amik meglehetősen váratlanul érnek, s a vonzalom már szinte az első percekben kialakul, na igen itt inkább a testi mesék játszottak, mintsem az esti mesék, egy nap két randi, a folytatás na igen az nem túl esélyes, még akkor sem ha rám férne még néhány mesedélután. Na de néha ilyen is kell.

- Mr. England: Na igen az online világban nincsenek távolságok, ellenben ha ezt az ismeretséget szeretnék személyessé tenni  akkor már igencsak komplikálttá teheti a dolgokat. Történt egyszer, hogy levélváltásba elegyedtem egy fiatalemberrel, amit pedig hosszas szinte egész napos beszélgetések követtek, s így ment ez hónapokon keresztül. Az a furcsa érzés, amikor már már úgy érzed, hogy habár valakit csak online ismersz még is az érzéseid előrébb járnak. Végül sor került a várva-várt találkozásra is, hazajött egy randira, s mit is mondhatnék igazából minden ugyanolyan volt mint addig, nem voltak nagy meglepetések, az egész pont olyan volt, amilyennek lennie kellett, de hamar ismét berobbant a képbe a távolság... a beszélgetésekből, amolyan flörtölgetések lettek, semmi konkrét. S itt jön képbe az ex, egyszer csak jött egy üzenet, hogy az exe meglátogatja, kimegy pár dolgáért, de szeretné ha tudnám, na meg addig legalább tud rajtam is gondolkodni.... Nincs ebben semmi mondtam erre az egészre én, majd szóljon mikor, s akkor nem írogatok össze-vissza.  Alapvetően van bennem egy egészséges féltékenység, de úgy gondolom, ha valakit igazán érdeklek, akkor teljesen mindegy kivel találkozik vagy ki fekszik az ágyában. Pár napra a bejelentésre, jött is az üzenet a fiatalembertől, hogy aznap érkezik az exe, szóval ő onnantól kezdve nem lesz elérhető. S ha ekkor egy képregényhős lettem volna, akkor a fejem fölötti buborékban megjelentek volna a kérdőjelek; mégis, mi vagyok én egy szerető, akinek a nős partnere bejelenti, hogy a hétvége a családé. Mert nem nem a sivatagba ment vizet keresni, s nem is egy Amis faluba vonult vissza, egyszerűen csak azt mondta, hogy számomra nem elérhető. Ezt természetesen gyorsan kikértem magamnak... mire csak annyit mondott, hogy nem akar az exével veszekedni... Persze, persze értem én, nincs is ezzel baj, csak a stílussal, s azzal, ahogy az egészet kezelte. Nem foglalkoztam a dologgal, nem írtam neki, nem kerestem, ahogy teltek a napok semmi nem történt, egyre inkább úgy éreztem, hogy röhej ez az egész, adott egy férfi, akivel napi szinten beszélek, megjelenik az exe vagy ki tudja kije, s napok alatt egy árva üzenetet sem képes dobni, hogy szia gondoltam rád... bármi... ennél nagyobb, aktivitást nem vártam volna csak egy minimálisat. Így hát rá kellett jönnöm ezt a pasit nagyon nem érdeklem, vagy csak egyszerűen gyáva, s nem is hiszem, hogy gondolkodnia kellene, rajtam, vagy nekem rajta... s ezt röviden és tömören a tudtára is adtam. Egyszerűen megalázó volt az egész szituáció s valahogy nem ezt vártam volna.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, a többi találkozást talán a megszokottak közé sorolnám, találkoztunk elbeszélgettünk, de valahogy végül nem alakult a dolog, nem volt benne semmi kirívó, egyszerűen csak, nem jött be, vagy nem eléggé, vagy csupán nem úgy alakult a dolog... Netán már-már annyira szánalmas volt az egész, hogy említésre sem méltó.