Megint itt az ideje egy kis nyafogásnak, avagy miért miért és miért? Mert nekem már kezd kicsit elegem lenni. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet ezt az egészet normálisan csinálni, mert a vége vagy az lesz, hogy becsavarodok, vagy valami önként vállalt aszkéta üzemmódba menekülök.

Véget ért az első nyári hosszú hétvégém, jó volt egy kicsit kiszakadni ezekből a kesze-kusza mindennapokból. Ma már reggel korán hazaértem, s valahogy csak azért sem bírtam megmaradni a fenekemen, szóval egyből hatalmas főzésbe kezdtem, legyen mindenkinek olyan, amit szeret, persze közben mosás, és hát az elmaradhatatlan forró zuhany, bár már ekkor legszívesebben valami vízparton sütkéreztem volna na de mindegy. Azért egy napozást a kertben még beterveztem, szépen fel is vettem a fürdőruhámat a szituációnak megfelelően , még egy-két selfiet is lőttem a szokásos magamutogatás jegyében, arra a bizonyos kék-fehér oldalra, mert hát mi lenne ha nem kívánna mindenki a háta közepére egy napig, aztán leültem a kanapéra és elnyomott az álom.

Felébredtem, s gondoltam felkeresem a már megszokott társkeresőoldalt, amit kicsit mostanában hanyagoltam. Új évszak gyorsan frissítettem egy kicsit a dolgokat, s neki láttam leveleket olvasni, hát nem jutottam sokáig, a szexuális ajánlatok, s a Mónikashow karakterek tengerében hamar elveszett az az egy-két talán normális is... töröltem is az összes levelet, amit valaha az oldalon kaptam na meg még vagy 500 olvasatlant, ha volt is benne normális érdeklődés, már biztos nem aktuális...

Szóval elhatároztam, hogy megpróbálok kicsit jobban szelektálni, minden levelet elolvasok, s a mindenféle perverzeket, 60-as "vénembereket", Mónikashow karaktereket hamar nemkívánatos listára teszem, hátha ezúttal majd jobban működik a szerencsém, ha már a reggel vásárolt sorsjegy nem jött be, így ma sem fogok egy másik bolygóra költözni... sajnos...

Lassacskán talán érik a facebook oldalamon is egy afféle szelektálás, szelektálás, már azok között, akiknek még nem mentem az agyára a sok feltűnési viszketegséggel, magamutogatással és a kis digitalizált életkémmel. Megjegyzem még sohasem csináltam ilyet, nem szokásom, soha nem is értettem amikor egyesek bőszen törölgetik az exeket, össze nem jött ismerkedéseket és hasonló.

De tényleg kezdek kicsit berágni, kezd valahogy elegem lenni ebből az egészből, azokból a férfiakból meg pláne akik az időmet és az érdeklődésemet vesztegetik. Mert kérem szépen kedves férfiak, döntsük már el mit is akarunk, valakivel vagy akarom aktívan tartani a kapcsolatot, vagy nem, mire jó már ez az eltűnök majd bejelentkezek, s megint eltűnök szituáció. Én azért valahogy úgy vagyok vele, hogy valaki vagy megér annyit, hogy szánjak rá egy keveset az időmből és a figyelmemből, vagy nem, de legalább ezt el tudom dönteni. S nem ez nem jelenti azt, hogy feleségül akarnám venni, vagy hogy menthetetlenül belestem, egyszerűen kellemes időtöltésnek gondolom az ismeretséget, s akár még lehetne is belőle valami.  

De tényleg már kezdem magam úgy érezni ezektől a dolgoktól, mint egy a  már említett "Félkegyelmű" a könyvesboltban, talán egy kicsit megtapogatnak, kimozdítanak a helyemről, de az aktuális bestseller miatt szépen vissza is tolnak. Köszönöm szépen, de ebből én nem kérek, s valószínűleg ezeket a férfiakat még ha valaha szimpatikusnak is találtam őket, szépen ki kéne törölnöm az online életemből, ha már annak és a valóságosnak meg pláne nem aktív részesei már. Legfeljebb radioaktív, mert a sugárzásuktól lassacskán kezd szétrobbanni a fejem, s minden hajlamom az empátiára.