Kezdem úgy érezni, hogy az ember olykor fizikai tüneteket produkál, ha a lelke nincs rendben. Na igen egy kicsit megint kidőltem, bár könnyen lehet, hogy a kora reggeli bőrigázás a dolog oka, s semmi köze az egésznek a lelkemhez.

Mit van mit tennie, legalább van időm egy kicsit gondolkodni, s írogatni egy kicsit, legalábbis amíg nyitva tudom tartani a szemem. 

A napokban mindettől függetlenül sokat gondolkodtam a miérteken, már-már odáig jutottam, hogy valami hatalmas probléma van velem, amit talán észre sem veszek, vagy ez az egész sikertelenség a személyiségemnek tudható be. Már már olyan dolgok fordultak meg a fejemben, hogy az összes férfit, akivel valaha találkoztam meg kéne kérdeznem szerinte mi lehet a baj, aztán hamar rájöttem, hogy a többségére nem is emlékszem, hiszen nem hagytak bennem mély nyomot. S visszagondolva az évek során megtanultam elég jól szelektálni, így az is ritka, ha valaki egy randi után nem keres, vagy konkrétan azt mondaná, hogy szerinte nem igazán kéne ezt erőltetni, de persze ilyen is volt. Emlékszem egy konkrét esetre, amikor a randi után valakitől hasonló reakciót kaptam, majd megemlítettem, hogy egyetértünk a dologban, amin az illető megsértődött. Azóta kissé óvatosabb vagyok, ellenben a kíváncsiságom az folytonos, nem is olyan régen szintén egy hasonló szituációban találtam magam, őszintén szólva nem is igen gondolkodtam a találkozón, elbeszélgettünk, mert két értelmes ember miért ne tenné, semmi rózsaszín köd, semmi extrém. Viszont mikor az illető rám írt, nem tudtam megállni a dolgot és rákérdeztem, hogy mit gondol mi lehetett a probléma. Utólag belegondolva hülyeség ilyet kérdezni, hiszen én is tapintatos szoktam lenni hasonló helyzetekben, így hát semmivel nem lettem okosabb, na de megpróbáltam. 

Persze, persze, nem lehetünk szimpatikusak mindenkinek, elvégre nekünk sem szimpatikus mindenki, de most akkor is ilyen fejtegetős hangulatomban vagyok, elvégre nem kereshetjük mindig a másikban a hibát. De nem tudom mire is számítottam, elvégre attól még mert nekem nem tetszik egy pasi, attól még egy másik nő számára ő lehet az igazi, ez fordított helyzetben is így van, s egyetlen, vagy egy-két vélemény alapján nem lehet általános érvényű következtetésekre jutni. 

Na persze azért nem engedtem ám el olyan könnyen a gondolatot, s amolyan képregényfigurás buborékban, sorakoztak a kérdőjelek, most aztán bevethetném minden tudásomat, jöhetnének a kvantitatív módszerek, s az összes valaha volt randimnak kiküldhetnék egy kérdőívet, aztán jöhetnének a mennyiségi adatok. Na jó ennek a kivitelezése több szempontból is problémás lenne, de egy darabig eljátszottam a gondolattal. Avagy jöhetnek a vélemények, elég az önámításból, a kibúvókból, mindent tudni akarok. 

A lényeg az egészben, hogy eljátszottam a gondolattal, de akármennyire is próbálkoztam, nem hiszem, hogy ez a történet túljutna a gondolati síkon.

Na ha már itt tartunk, még valakit sikerült ezzel a kérdéssel meghökkentenem, természetesen a válasz elmaradt itt is, legalábbis az illető szerint túl kíváncsi vagyok. Na mindegy most szegényt jól beleírom a blogomba úgy is ettől félt, de ez talán megint egy érdekes történet.

Egy-két éve volt egy randim egy fiatalemberrel, nem is igazán emlékszem a történetre, szerintem egyikünket sem hatotta meg igazán a dolog. Ellenben azóta már többször is egymásba botlottunk azon a bizonyos társkereső oldalon, s nem is olyan régen megbeszéltük, hogy adunk még egy esélyt a dolognak. Nem igazán láttam értelmét, se nem is igen értettem mire jó ez, na de miért ne, figyelembe véve azt is, hogy egy teljesen normális pasiról van szó, akivel el lehet beszélgetni. Így hát néhány év kihagyással sor került a második randira is, s gyakorlatilag ugyanolyan volt mint az előző. Mindenesetre itt is kíváncsi lettem volna, a másik oldal véleményére, de csak azt a választ kaptam, hogy kissé talán túlagyalom a dolgot és, hogy roppant kíváncsiskodó vagyok.

Létezik, hogy vannak emberek, akik nem képesek egymás társaságában feloldódni, esetleg a sokszor kislányos zavaromban észre sem veszem azokat a jeleket, amikből tanulhatnék, de az is lehet, hogy túl távolságtartó vagyok, fogalmam sincs. Nem is  tudom miért foglalkoztat ez a dolog, de lehet, hogy itt már az elején kiderül az ami sokszor, csak sok-sok találkozó után.

A lényeg az egészben, hogy mások vagyunk, jó lenne néha többet tudni a miértekről, de az is könnyen megeshet, hogy semmiben nem segítené előre az embert. Kicsit belefáradtam, na nem is az ilyen egy randi és semmi dolgokba, mintsem inkább azokba a randisorozatokba, amikbe reményt és érzelmeket fektet az ember. Mert milyen jó lenne, aztán megint jön a puff, hogy csak egy nyalóka voltam az édességboltban, s ha jobban belegondolok én is csak így vagyok ezzel, nekem is megvan az aktuálisan kedvenc gumicukrom, s hát én sem lehetek végül mindig a kedvenc nyalóka.