Mert jöhetne végre egy pasi, aki egynél több dologra is jó...

Az óra ketyeg,  s az évek csak sorakoznak fel mögöttünk, akármennyi fellángoláson vagyok is túl, akármennyi rémes randin, a pech széria ha egyszer elkezdődik nem egyszerű pontot tenni a végére, avagy nem egyszerű találni valakit, akitől ez az egész semmiségnek tűnik. De hogyan tegyük túl magunkat minél könnyebben a hülyéken, hogyan lépjünk egyszerűen egyről a kettőre anélkül, hogy feladnánk? 

Ehhez meg kell várnunk azt a pontot, amikor már minden hidegen hagy minket, s gépszerűen érzelmek nélkül keresünk valakit, vagy létezik valamilyen módszer rá, hogy megkíméljük önmagunkat, mégse törjünk össze egy kicsikét minden egyes alkalommal. 

Talán én vagyok egy kicsit túlságosan is szentimentális, de olykor egy rövidebb ismerkedés/kapcsolat megszűnése is rosszul érinti az embert. Mert van az úgy, hogyha valaki csak hónapokig is, de részévé válik a mindennapjainknak, s hiába minden történés, egyszerűen furcsa, hogy ez a valaki nincs már. Akármi is történt, ha csalódtunk is a másikban, vagy csupán ennyire rossz emberismerők vagyunk, akkor is marad egy űr. 

Az előző posztomban mikor álnéven írtam az elmúlt félév Mr.-ei-ről, Mr. England, például elolvasva a posztot, csak egyszerűen törölt az ismerősei közül. Persze ezt így nagy hirtelen nem tudtam szó nélkül hagyni, nos le is lettem tiltva minden fórumon, na nem mintha egy zaklató lennék, vagy terveztem volna még írni, de egy pár soros beolvasást megérdemelt az illető. Egyszerűen nem bírom az igazságtalan dolgokat, ez az, amit roppant nehezen tudok elviselni. Még is ezúttal arra lettem figyelmes, hogy kidühöngtem magam, s valahogy elmúlt, egyszerűen csak nem is akarok már rá gondolni. Elég volt a sok elfecsérelt időből, érzelemből. S vannak dolgok amin nem lehet, amin nem tudunk változtatni.

Na igen és ott van az a verzió is, mikor az ember még javában oda van valakiért, példának okáért Mr. je ne se quoi... Gondolom nem csak nekem ismerős az az érzés, mikor még a fürdőszobából visszaérve is sietve kap az ember a telefon után, pillant rá a számítógépre, hátha az a bizonyos valaki kereste. Nézegetjük, online-e, és persze keressük a kifogásokat, biztosan sok dolga van, biztosan ez meg az meg amaz, avagy teljesen biztos, hogy csak vizet ment keresni a sivatagba. S ez az egész egészen addig működik így míg véget nem vetünk a dolognak, míg be nem látjuk, hogy akármennyire is tetszett nekünk ez a pasi... nem kellünk neki, nem kellünk neki eléggé. Az elmúlt évek alatt én magam eljutottam odáig, hogy szeretem hamar lezárni az ilyen dolgokat, a legegyszerűbb ezt egy konkrét kérdéssel megtenni, s nem várni túl sokáig feleslegesen, pláne akkor ha az illető jelei félreérthetőek, mint az említett esetben. S habár sajnos korrekt választ nem kaptam, de nekem ez is és az eltelt idő is elég volt, hogy tudatosítsam magamban a saját válaszomat. Nem nem lett egyszerűbb, hiszen ha tetszik valaki, akkor nem verjük ki egyik napról a másikra a fejünkből, mégis elindulunk egy másik irányba.

Néha jó lenne tudni, hogy mi jár ilyenkor a pasik fejében, s egyik napról a másikra miért szűnnek meg érdeklődni irányunkba? Persze ötleteim nekem is vannak, elvégre ennyire különbözőek nem vagyunk, de még is. Nyilvánvalóan az online ismerkedés azzal jár, hogy egyszerre akár több emberrel is ismerkedünk, mindaddig míg nem mélyül el valamelyik ismerkedés, s nem lesz belőle több. Az is biztos, hogy én magam úgy vagyok vele, hogy ha valaki igazán érdekel akkor pihentetem a többi ismerkedést és megvárom mi lesz abból a dologból, de persze nem mindig ilyen egyszerűek a dolgok. Én sem vagyok az a minden áron vágjuk a másik képébe a dolgokat, van az úgy, hogy egyszerűen csak elévülnek a dolgok. Ellenben ha valaki konkrétan rákérdez a dologra, pláne több találkozást követően, nem szoktam nagyon kertelni. Pont ezért jó lenne néha a másik fejébe látni. Mi változott meg egyik napról a másikra? Talán nem is akarnám tudni, s talán ők maguk sem tudják.

Összességében még is csak jó lenne valami trükk, aminek a segítségével az ember immúnissá válik ezek iránt a dolgok iránt, ha feltalálnának valami vakcinát, erre az egész zűrzavarra, hogy soha ne legyen elegünk belőle, hogy mindig tudjuk mikor és hol kell abbahagyni, nem bánkódni, nem bámulni a telefont, egyszerűen csak menni tovább.