Csak egy kis bolondéria, kivételesen ide is...
Csak az én dalomat hallgatom
Most tényleg akkora baj, hogy egyszerűen csak nincs kedvem senkihez?
Zsong a fejem, tele van az üres szavakkal a padlás, nem hiányzik a bájolgás,
S nem kellenek a miértek, vagy a mikor, hogy és hogyan,
Nincsenek válaszaim sem, elfogyott, hiába nyúztok érte.
Csak csendre vágyom, rémít a tömeg és émelyít a zsongás,
Forog velem a szoba, a város, s az egész világ.
S megfordult bennem mára jó néhány gondolat,
S csak elűzném most a gondokat, s kikapcsoltam a képet.
Felnyomtam a hangerőt, csak üvölteni akarok értsd meg,
S csak az én dalomat hallgatom, s nem érdekelnek,
Nem érdekelnek már rég a többi zenészek,
Ordítva dalol bennem most a lélek.
Befogom hát a fülem és úgy dalolok,
Nyitott szemem most semmit se lát,
Hallgass hát el végre zajongó külvilág, cikázó fények,
Fütyülök rád, ahogy kérted.
