Randikörkép
Már napok óta tépem a hajam a sok, helyenként semmitmondó levéltől, és már-már azon gondolkodtam mi lelte a férfiakat? Elárasztanak a bókokkal, csevegések sora és semmi, vajon mindenki csak online barátnőt keres, és a személyes kontaktus varázsa elévülőben lenne?
...És most nem panaszkodni akarok, mert ki ne szeretné a bókokat vagy ha érdeklődnek utána, de ez a lassított tempó az őrületbe kerget. Na és persze egy olyan bókot amit olyan valakitől kap az ember aki még csak fényképen látta, össze sem lehetett hasonlítani azzal, amikor az utcán valaki útbaigazítást kér tőled és a végén egy szép vagy felkiáltással búcsúzik.
Persze itt is két véglet létezik, azok a pasik akik a legkevésbé sem szimpatikusak szinte egyből bedobják a randi ötletét és nem is nagyon szálnak le a témáról, míg azok akikben lát némi fantáziát az ember, csak tapogatóznak a sötétben.
Szóval lehet, hogy csak én vagyok kicsit türelmetlen, és talán a következő héten kiforrják magukat a függőben lévő dolgok, avagy ahogy a vak mondaná... meglátjuk!
Végül marad a remény, hogy ezúttal elkerülnek az eltűnőművészek, az agyilag zoknik, az érzelmileg sérültek és társaik...
Továbbá innen a távolból is emelem a kalapom azok előtt a férfiak előtt akik nem félnek kulturáltan az utcán bókolni!
