Mikor ismételten belevágtam az online ismerkedésbe, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, és egyben ennyivel másabb mint a korábbi tapasztalataim. A korábbi ismerkedések inkább illenek egy banális vígjátékba, míg most a romantikus drámák időszaka van.

Biztos, hogy sokban befolyásolja az ismerkedések kimenetelét az ha az ember tudja, hogy mit és kit keres, és igyekszik jobbára célirányosan ismerkedni. Egy régebbi posztomban már említettem, hogy még sosem történt velem olyasmi, hogy szinte egy időben ismertem meg két olyan embert is akikről úgy gondoltam, hogy nagyon közel állnak ahhoz amit én keresek, és, hogy a velük való ismerkedésből még bármi lehet.

Nem akartam semmit elsietni, egyszerűen csak mindennek megadni az esélyt, minden olyan dolognak amiről úgy gondolom, hogy közelebb sodorhat ahhoz amit szeretnék, ahhoz amire vágyom. Egyszerűen hangzik de mégsem mindig az, legalábbis nem mindenkinek. Az ismerkedés egyúttal felelősség is hiszen az érzelmek nem csak bennünk indulnak útnak, hanem a másik félben is, és az amit mi szeretnénk vagy ahogy mi gondolkozunk a dologról, az nem mindig egyeztethető össze a másik felfogásával, vagy a másik érzéseivel.

Nem szeretem a hazugságokat, így akármennyire is nehéz tud lenni mindig az őszinteséget választom alapnak, egy-egy ismerkedésnél, de nyilvánvalóan ez sokszor fájdalmasabb mint a dolgok teljes elhallgatása. Mégis azt hiszem, hogy így helyes, azonban abban már nem vagyok biztos, hogy ez hozná meg a legjobb végeredményt. Lesznek akik értékelik ezt és lesznek olyanok is akik nem tudnak megbirkózni a tényekkel vagy a dolgok állásával, csupán azért mert nem vagyunk egyformák. Az ami nekünk megfelel, az a másiknak akár rossz is lehet.

Az érzések amiket mások iránt táplálunk, nem egyik pillanatról a másikra lesznek, már az ismerkedés elejétől kezdve érnek bennünk, habár teljesen beérni sok esetben sohasem fognak.

Néha annyira furcsának érzem magam, amiért olyan vagyok amilyen, ismerem a hibáimat is, van amin tudok és van olyan is amin talán nem is akarok változtatni. 

Mindig is olyasvalaki voltam, aki ráhagyta a másik félre a dolgokat, függetlenül attól, hogy mit érzek csak hagytam sodródni magam az árral, mindig is nehezen nyíltam meg és mutattam ki az érzéseimet, azt pedig ha valami fáj elrejtettem a legszebb mosolyom mögé. Igyekszem ezen változtatni, és tenni azért amit szeretnék, de ahogy ezek a dolgok sem egyik napról a másikra alakultak ki bennem, így a változás sem egy egynapos folyamat, hanem küzdelem, meg kell küzdenem a félelmeimmel és a rossz beidegződésekkel, mert ma már tudom, hogy ha nehezen is megy, nem szabad elzárnom magam a dolgok elöl és folyton csak védekezni. Nem lehet biztosra menni, és a dolgokat sem lehet csak félig megélni...

Mert a legrosszabb dolog az ha valamit nem próbálunk meg, vagy idejekorán feladunk. De hogy mikor van túl korán és mikor későn azt sohasem lehet igazán tudni. Az ismerkedésben és a férfi és nő közötti kapcsolatban pedig korántsem arról van csak szó amit mi szeretnénk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy mit szeretne a másik, ami nekünk korai az lehet, hogy a másiknak már kései, és fordítva.

Habár azt hiszem mindannyian egy másik személyben egy másik személlyel keressük a közös boldogságot, a boldogság mégsem ugyanaz, vagy legalábbis nem ugyanazon a módon alakul ki. Mindannyian más-más vágyakkal és élettapasztalatokkal rendelkezünk amikor belevágunk egy adott ismerkedésbe, és az ismerkedés aktuális szakaszában sem feltétlenül ugyanazok az elvárásaink, lehet, hogy nekem megfelel amint a kapcsolat akkor és ott nyújtani tud a számunkra, míg a másik fél már egészen másra vágyik.

Ez olykor bizonytalanná teszi az embert, mert nem gondolhatunk csak saját magunkra, ígérhetnénk és felvehetnénk azt az álarcot ami megfelelő az adott helyzetben, de ez megint egy tisztátalan játék lenne még ha könnyebb is mint megriadni a felelősségtől, de ha egyszer nem csak saját magunkért vagyunk felelősek, akkor nem lehetünk felelőtlenek, és nem hajszolhatjuk csak a saját vágyainkat, meg kell próbálnunk tisztában lenni azzal is amit nyújtani tudunk és, hogy ez megfelel e a másik elvárásainak.

Mert nem ígérhetek senkinek olyat ami nem biztos, még akkor sem ha mindent megteszek azért, hogy biztos legyen, mert semmire nincs garancia, biztos csak az ami akkor és ott van, és nem láthatunk a jövőbe, nem tudhatjuk mi lesz, mégis felelősséggel tartozunk azért akit megszelídítünk, így hát nem ígérek semmit senkinek csak azt amit itt és most adhatok.