Kicsivel több mint két hónapja keresem azt a valakit aki napról napra egyre jobban ellopja a gondolataimat, és alapvetően élvezem a társkeresést, az ismerkedéseket a randikat, és azokat a csevegéseket is amikor két online is keresgélő ember megosztja egymással a tapasztalatait.

Nem akarok mindenáron találni valakit, sőt korántsem mindenáron szeretném azt a valakit, az meg sohasem volt mindegy, hogy ki tölti meg a napjaimat. A keresgélés nem egyszerű, akkor meg pláne nem, ha az embernek van több függőben lévő ismerkedése is, mert mindig van legalább egy valaki aki jobban érdekel mint a többiek, és ilyenkor jobbára csak vele szeretne találkozni az ember, a többi randi a ritkább eseteket leszámítva hátborzongatóan unalmasnak tűnik.

A minap kaptam egy üzenetet attól a pasitól, akivel ebben a rövidke két hónapban először találkoztam. Érdeklődött, hogy engem láthatott-e itt és itt, és igen engem látott, mígnem jött a válasz, hogy meg kell hagyni még mindig szexi vagy (halkan jegyzem meg, hogy még mindig szingli), szóval ha nem jönne be mégsem egyik pasi sem akivel mostanság ismerkedem szóljak... Na de kérem szépen mégis mi ez? ...És pláne ki érti a férfiakat, én nem vagyok az a ló nincs jó a szamár is típus és rá sem gondoltam soha így, egyszerűen csak nem nagyon alakultak a találkozások és elévült a dolog. Erről pedig meg kell hagyni sokszor a férfiak tehetnek, mert én úgy vagyok vele, hogy ha valaki tetszik nekem akkor a magam módján, de igyekszem a legjobbat kihozni a dologból. Igaz ez sem mindig megy könnyen... mi az, hogy könnyen...

Mert adottak az emésztgetős mindent alaposan megfontolok pasik, aztán ott vannak akik nem bíznak eléggé magukban vagy éppen bennem, az elfoglaltak akivel egy-egy találkozót nehezebb összehozni mint bejutni a fehér házba, a készséges bókhuszárok, az odavagyok érted típusok... És valahogy az összesből kéne összegyúrni a tökéletes férfit, mert akármilyen ijesztő is tudom milyen pasit keresek, és azzal is tisztában vagyok amire vágyom, így nem nagyon tévelygek vakvágányokra és viszonylag hamar kiderítem, hogy valaki megfelel-e az elképzeléseimnek legalább egy kicsit intenzívebb folytatás erejéig, de ha valakivel szinte lehetetlen találkozni, akkor elég nehéz bármit is folytatni. Mindezek tudatában az elkezdés is igen csak csodával határos. Mert jól esik ha valaki napjában százszor rám ír vagy tízszer felhív, de ha a személyes találkozások akadoznak idővel igencsak kevés, és legfeljebb arra elég, hogy végül beleszeretek a hangjába... rosszabb esetben valaki másba...

De nincs mit tenni, most meg kell próbálni ezekkel a lapokkal játszani és ha jól keverednek a lapok a végén még sikerülhet kirakni a royal flusht is de legalább egy párt.