Napjainkra az úgynevezett közösségi portálok váltak a társas kommunikáció fő irányítóeszközévé, legyen szó baráti, kollegiális, esetleg társas kapcsolatról a közösségi portálok lettek a kapcsolattartás fő eszközei. Ma már mindenhonnan elérhetővé váltak számunkra ezek a portálok, a technika fejlődésnek köszönhetően, elég csupán előkapnunk a telefonunkat a zsebünkből és máris jöhetnek a postok, a selfik, és minden egyes ismerősünknek a tudomására hozhatjuk, hogy éppen hol járunk, milyen a hangulatunk, vagy éppen milyen filmet nézünk.

Online társadalomban élünk, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is egyaránt. Egyrészről előnyös, hogy nyomon követhetjük a rég nem látott ismerőseink mindennapjait, életüknek fontosabb eseményeit, megkönnyíti a kapcsolattartást azokkal is akikkel egyébként is napi szinten kapcsolatban vagyunk. Már az első perctől együtt örülhetünk a barátainkkal ha éppen boldogok, és hamar a segítségükre siethetünk ha valami bántja őket. Mindebből persze az is következik, hogy online éljük az életünket, az információáramlás időhatárai hihetetlen mértékben lecsökkentek csak egy gombnyomás és a minket érintő információnak máris százak vannak birtokában. Az információáramlás gyorsulásával egyetemben felgyorsult a társas kapcsolatok tempója is. 

Így van ez az ismerkedéssel és a flörtöléssel is, pláne ha maga az ismeretség is online szövődött. Olykor már az első személyes találkozó előtt olyan információknak vagyunk a birtokában amit jobbára csak a sokadik randit követően szereznénk meg. Így amennyiben a társkereső oldalon megismert személy még a találkozást megelőzően az ismerősünké válik egy ilyen közösségi portálon, sok olyan dolgot tudhatunk meg, amik megkönnyítik az ismerkedést. Hasznos ez abból a szempontból, hogy nagyon sok információt megtudhatunk egy számunkra ismeretlen személyről, ez egyfajta biztonságérzetet is adhat az első találkozásnak, hiszen az illető online viselkedéséből sok dologra lehet következtetni, ami az egész ismerkedési folyamat alatt hasznos lehet, ha nyitott szemmel járunk, kelünk az online világban. 

Az első amit szemügyre veszünk ilyenkor valakinek a profiljában, a személyes adatok kitöltöttsége, és máris szembetűnik az illető kapcsolati státusza. Sokféle ember van, akad aki üresen hagyja ezt a mezőt, de akad olyan is akinél egyértelműen szerepel, hogy ő pedig egyedülálló, ebben az esetben nem sok okunk van a kételkedésre persze az ördög sohasem alszik. A kitöltetlenül hagyott kapcsolati státusz láttán azonban felmerül az emberben a kétely, hogy az illető csak mellékvágányon keresgél, azonban ez mindaddig jelentéktelennek tűnik amíg egyéb jelek nem mutatnak erre. Mindemellett érdemes lehet megfigyelni a "lájkolási" szokásokat, vannak akik már a bejelölést követően végignézik a képeinket és a postjainkat és nagy hévvel rá is nyomnak arra a bizonyos tetszik gombra, de akad olyan is aki kerüli ezeket, a lájkok hiánya csupán a későbbiek során válik gyanússá. Hiszen ha csak a saját szokásainkra gondolunk, ritka az aki órákat lóg egy közösségi portálon cseverészve, nézegetve és mégsem nyom rá soha arra a bizonyos tetszik gombra, soha semmit nem kommentel, létezik ilyen is persze, de mindenesetre elgondolkodtató ha valaki privát üzenetben bőszen csapja a szelet és dicséri a fényképeidet, de a sokadik újonnan feltöltött kép sem ösztönzi semmilyen publikus reakcióra. Az érem másik oldala, hogy olykor az is láthatóvá válik a számunkra ha az illetőnek minden nap van egy új hölgy ismerőse, akiknek a képeire szintén bőszen osztja a lájkokat, esetleg komment huszárként szórja a bókokat, nem, tényleg nem valószínű, hogy mindegyikük csak egy lány a szomszédból, egy kolléganő vagy valamelyik haver barátnője. Persze ez sem jelenti azt, hogy veszett fejsze nyele, na de azért jobb ha nyitott szemmel járunk még mielőtt hagynánk magunkat elveszni abban a bizonyos rózsaszín ködben. 

Habár fehér hollóként ismerünk olyan embereket akik nem tagjai egy bizonyos közösségi portálnak, azonban ha alaposan belegondolunk ez elég ritka manapság, pláne bizonyos korosztályban, de mit van mit tenni, ha egyébként semmi gyanús nincs az illető viselkedésében, ez csupán egy aprócska ám elhanyagolható tényező. Ám a gyanú olykor beigazolódik, ismerkedtem egyszer valakivel aki állította, hogy ő megunta ezt az egészet és jelenleg nincs fent azon a bizonyos oldalon, ám egyéb téren meglehetősen aktív volt online értelemben, így sejtettem, hogy itt valami bűzlik, azonban mivel nem nagyon érdekelt az illető és a viselkedése bizonyos szituációkban igencsak ellenszenves volt a számomra, néhány találkozót követően megszakítottam vele a kapcsolatot. Alig telt el talán egy-másfél hónap és újra megpróbálta velem felvenni a kapcsolatot, mivel kicsit elzárkózónak éreztem a korábbi viselkedésemet, belementem a dologba, és láss csodát alig az első gesztusomat követően már ismerősnek is jelölt és folytattuk az ismerkedést ott ahol abbahagytuk, és ekkor jött a bumm, hát persze, hogy jó volt a megérzésem, hiszen két hónappal ezelőtt még barátnője volt akivel közös képeken szerepel és az idővonalán is igencsak aktív volt akkortájt is amikor egyáltalán nem is volt tagja az oldalnak, nevettem egy jót és folytattam az ismerkedést, persze jókat nevettem akkor is mikor több ízben is felvetette, hogy újra regisztrált és megkeresett, szerintem a mai napig nem tudja, hogy végig nyilvánvaló volt számomra a kis füllentése, és, hogy elég nevetségesek voltak a felhozott érvei.

Mindezektől eltekintve sokszor a kapcsolat tempója annyira felgyorsul a sok másodkézből megszerzett információ hatására, hogy személyes szimpátia esetén a találkozások sokkal hamarabb vezetnek fizikai kontaktushoz, és habár sokat tudunk a másikról igazán mégsem ismerjük, alapvető reakciókat, jelentéktelennek tűnő szokásokat nem ismerünk a másikból meglehetősen sokáig, márpedig olykor ezek azok az apróságok amik igazán fontosak lehetnek egy ismerkedésben, egy kapcsolatban.

Végezetül fontosnak tartom azt is leírni, hogy az online ismerkedéseknek sem vezet mindegyike a közösségi portálokon át, akadnak olyan ismerkedések is, ahol jóval korábban sor kerül a személyes találkozásra, esetleg a sokadik találkozásra is úgy, hogy fel sem merül a közösségi kapcsolattartás ötlete. Ilyenkor egy kicsit sötétben tapogatózunk, az is megeshet, hogy csalódunk végül, de az is lehet, hogy egyszerűen csak abban a szituációban kezeljük a kapcsolatot amiben akkor és ott van. S nem hiszem, hogy érdemes lenne mindig előre rohanni, idejekorán megtudni dolgokat, mert pont azokról a részletekről maradunk le ezáltal amik igazán fontosak lehetnek. Igaz ez még akkor is ha végezetül azt mondjuk, hogy "ha én ezt előre tudtam volna" akkor nem teszem ezt és ezt, és habár nem esek pofára egy sötét szobában, de lemaradok azokról a dolgokról amik akkor és ott azokra a dolgokra késztettek amit végül megtettem.