Kezdem egy kicsit úgy érezni, hogy minden egyéb defekt mellett, a manapság társat keresők, egyedülállók sokasága, egy alapvetően melankolikus, önsajnáló, a saját szemében a gerendát sem észrevevő, de másokra vagy a másik nemre ujjal mutogató generáció, s minden tiszteletem a kivételé.

Egyszerűen borzasztó látni, ahogyan a csalódások vagy egyszerűen a rossz természet hatására, mennyire megkeseredettek lesznek az emberek. Dühöngve nyalogatják a sebeiket, s persze mindenkiben van hiba csak éppen bennük nincs, nem ők igazán nem tehetnek róla, ők nem tudhatják, hogyan, miért, de az biztos, hogy a másik nem, a másik személy a hibás. 

Sokszor magam sem tudom, hogy sírnom kéne vagy nevetnem, amikor ilyesmit tapasztalok, a síró, picsogó férfiak hadát nézve, akik a sebeiket nyalogatva jajveszékelnek, hogy minden nő egy utolsó riherongy, s mindegyiknek ugyanaz kell, s mindegyik csak, ezt meg azt, meg amazt akarja, a legnagyobb probléma ebben az egészben, hogy hát őt pont nem, legalábbis nem az az egynéhány akivel összehozta a sors. S, ahogy látom a legtöbben nem rendelkeznek semmiféle önkritikával, egészséges önképpel. Mert sok okos, értelmes, önmagára igényes férfi még csak kezdeményezni sem mer. (Még az is dilemmát okoz sokaknak, hogy kinyissák-e az ajtót, vagy vigyenek-e virágot a randira, mert néhány idióta nőszemély már ebbe is beleköt- ez a dilemma szintén felesleges szerintem, hiszen ha egy nőnek, tetszik valaki, akkor az független lesz attól, hogy hozott-e virágot vagy sem, s eszébe sem fog jutni, ilyesmikbe belekötni. Megjegyzem még azt is, hogy az a nő is egy idegesítő szipirtyó, aki ilyesmiken problémázik, ahelyett, hogy örülne, mint majom a farkának, hogy végre valakitől a rémes természete ellenére virágot kapott, vagy megtiszteli azzal, hogy kinyitja előtte az ajtót.. ) Sok esetlen, esetenként igénytelen, zokniagyú majom meg fűnek fának teszi a szépet.

S hát ugye nem minden fekete fehér, s értem én, hogy baromira kiszúrt némelyikkel, egy-két hülye liba, de a probléma mégis csak az elvárásokban lehet. Talán bele kéne nézni önmagunkba és a tükörbe, s ha ott nem Brad Pitt integet vissza, akkor talán nem a 90-60-90 fullos cicababáknak kéne csapni a szelet, s előfordulhat, hogy még a sikerélmény is több lenne. Persze itt van az a tény is, hogy egy vastag bankszámlával nincs szükség visszaintegető Brad Pittekre, mert hát ugye egy alapvetően anyagias társadalomban élünk, ahol a nők egy nem is olyan kicsi tábora, elhitette,  a luxusautóval flangáló, egyébként unintelligens, gnómokkal, hogy ők az evolúció csúcsa. A probléma persze ott kezdődik, hogy mindig is lesznek olyan férfiak, akiket ez nem zavar, s akiknek evidens, hogy a nők javát, csak a pénztárcájuk vastagsága érdekli, így hát válogathatnak akár egy BMW szalonban. S persze mindig is lesznek olyan nők, akiket semmi más nem ösztönöz, mint a hasonló férfiak becserkészése, s nem, pont miattad nem fogják megváltoztatni a hogyan fogjunk gazadag pasit projekt köré felépített életüket.

Na de ne feledkezzünk meg a nőkről sem, mert itt sem jobbak a kilátások, önsajnáló, megkeseredett libuskák, akik sokszor jó dolgukban azt sem tudják mi a fenét kezdjenek magukkal. Az olyasmi, mint büszkeség, vagy önérzet, meghalt, társkereső fórumokon sajnáltatják magukat, nyilvánosan siratják az őket éppen átverő vagy csupán magasról leszaró férfiakat, és hát milyen szomorú ez az egész ő már két napot is rászánt az ismerkedésre, mégsem találta meg a nagy őt. Mindent akarok, de mégsem teszek érte igazán semmit mentalitás, irigység a másikra, vagy éppen más boldogságára, s mindenre, ami kicsit is boldogabbnak tűnik mint, ő. Ragacsok, úgy kaparnak egy pasi után mint a kutya, s azt várják, hogy a nagy önsajnálat közepette majd valaki felfigyel rájuk. Természetesen igények azok itt is vannak, na meg elvárások, csak némi önkritika hibádzik itt is, esetleg egy kis tartás. S csodálkozunk közben hogy néhány férfi úgy viselkedik ahogy. Miért is kéne máshogy viselkedniük, amikor vannak nők, akik levakarhatatlanul szaladnak utánuk, felajánlkoznak nekik, akiknél még csak kezdeményezni sem kell, netán udvarolni.

Egyszerűen egy jól elcseszett társadalom a miénk, s a férfiak és a nők is éppen ugyanúgy hibásak a dologban. Mindemellett minden tiszteletem azoké, akik ezek ellenére megpróbálnak önmaguk maradni, nem adják fel, s nem merülnek bele végleg az önsajnálatban, s lesznek megkeseredett libák vagy pojácák.