Az online szűrők sem mindig működnek, szóval várnak még ránk meglepetések az első randin, jobb esetben ezek külső hiányosságok, de akadnak olyan tapasztalatok is amik nagy eséllyel végződhetnének a pszichiátrián.

Online tévelygéseim során nem egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy korántsem azzal találkoztam akire számítottam. Az egyik emlékezetes esetben egy 186 cm magas körülbelül 110 kg-os úriembert vártam a találkozóra, de ő már kizárólag online és fényképen létezett. E világi megtestesülése valamivel többet nyomott mint 150 kg, és azt sem fekve. 

Szóval a valóság mindig tartogat meglepetéseket, és nem mondanám egyedi esetnek, hogy vannak olyan férfiak és nők is nem kevesen akik jó pár éves fényképpel, és hamis adatokkal próbálnak párt találni. Ezt én több szempontból sem tartom kifizetődő próbálkozásnak, mert nem csak a másik félnek okozhatnak ezzel csalódást, hanem saját maguknak is. Hiszen ki szereti a visszautasítást? Én semmiképp sem, így a legtöbb találkozó előtt szeretek biztosra menni, és a lehető legtöbb és legfrissebb fényképpel elárasztani a kiszemelt áldozatot. Így hát szerencsésnek mondhatom magam, hogy még nem volt részem olyasmiben, hogy "Bocs de nem erre számítottam!"    inkább csak olyasmiben, hogy " Szebb vagy mint a képeken!" és lássuk be azért ez lényeges különbség, ha olyantól halljuk aki vonzó számunka, és akkor is ha olyantól aki nem, az ember alapvetően szeret tetszeni és az önbizalom pedig egy törékeny jószág, és mit érnek az online bókok ha a randin csak fejvesztve rohanó férfiakkal találkozunk. Mindemellett én úgy gondolom, hogy még ilyenkor sem ajánlatos senkinek az önérzetébe beletaposni és legfeljebb finoman felhívni a figyelmét rá, hogy az adatlapja kissé megtévesztő lehet.

 Természetesen nem egy ilyen találkozásban volt részem, éppen ezért már semmin nem lepődök meg. Egy másik találkozón azonban sikerült halmozni az "élvezeteket". Aktuális kiszemeltemmel nem beszélgettünk sokat a személyes találkozó előtt, így a belső paramétereket nem sikerült igazán felmérnem. Ellenben fénykép az több is volt róla, melyeken egy meglehetősen jóképű fiatalember mosolygott az emberre. Így jutottunk el a találkozóig amire egy meleg kora nyári napon került sor és az elém táruló élmény is leírhatatlannak minősült. A fényképről mosolygó meglehetősen jóképű fiatal ember, a képek készítését követő években jócskán megváltozott, körülbelül 20 kilóval nyomhatott többet azóta, az arca jócskán kikerekedett és amolyan pattanásos övezetté változott. A nyári meleg ellenére bőrkabátban és sapkában feszített a tűző napon, na de mit lehet tudni biztosan megfázott gondoltam én.

A találkozó folytatásához én választottam helyet, amint leértünk a pubba fel is ajánlottam, hogy a választásért cserébe én állom az első kört, akkoriban ez afféle szokás volt nálam, mára már jobban kiismertem a férfiakat, és tudom, hogy nem mindenki veszi jó néven ha kapásból az első találkozón te akarsz fizetni, mintha kicsit sértve éreznék magukat a férfiasságukban, nekem meg eszemben sincs senkit megsérteni, szóval alakul ahogy alakul. Jelöltem persze koránt sem tartozott ebbe a kategóriába, ami így elsőre fel sem tűnt, hiszen nem azért tettem ezt az ajánlatot, hogy visszautasítsák. De eljött a második ital ideje, nyár lévén én már az első körben is söröztem... és éppen valamilyen nyereményjáték volt így az üveges sörömmel nyertem egy korsó csapoltat. Egy kis szerencse az ilyesmin mindig mosolyog az ember, de igazán nem is foglalkoztam vele. Randi partnerem azonban nem feledkezett meg róla így mikor rá került a sor, megkérdezte, hogy megiszom-e a nyeremény sörömet? Mire kedvesen azt válaszoltam neki, hogy ha nem baj én maradnék az üvegesnél mivel az ilyenkor hidegebb és egyébként is jobban szeretem, természetesen nem volt kifogása ellene viszont úgy döntött, hogy ő a korábbi bor helyett szívesen meginná azt a korsó csapoltat, így elkérte a nyerő kupakomat...

Mindeközben persze betekintést nyerhettem abba, hogy milyen tragikus is az ő élete, beavatott a drog és alkohol problémáiba, illetve a korábban nem ismert unokatestvérével folytatott intim viszonyába. Mindemellett még arra is kerített sort, hogy több ízben meginvitáljon magához egy éjszakára, mert hát ugye ő egy kihagyhatatlan parti, és életem legnagyobb hibáját követem el ha nem tartok vele a szülei lakására.

Szerencsére ezt a találkozót is túléltem, és azóta kívülről tudom a lelkisegélyszolgálat telefonszámát, szükség esetén még jól jöhet, de erősen remélem, hogy nem nekem lesz rá szükségem a sok balul sikerült randevú hatására.