Nem áll szándékomban individualistaként viselkedni, avagy Nietzsche felsőbbrendűség eszméje nyomán kesztyűt dobni mások arcába, éles párhuzamot vonva önmagam és ő közöttük bármiféle szellemi és ízlésbeli különbség folytán. ...És mégis olykor felfedezek magamon olyan reakciókat, amik arra sejtetnek következtetni, hogy egy egocentrikus liba vagyok.

Ám legyen, az önarcképem folyamatosan bővül, sohasem tartottam magam többre mint ami vagyok. Csupán egy egyszerű "lány" vagyok aki keresi az útját, a boldogságot és egy társat aki értékeli azt amit adhatok. Nem vagyok a tökéletes nő, nem rendelkezem tökéletes idomokkal és nem is most robbantam ki valamelyik magazin címlapjáról, de tisztába vagyok az adottságaimmal és a képességeimmel. Nem vagyok polihisztor sem és nem értek mindenhez, sok dolog van amiről semmit sem vagy keveset tudok, de az általános műveltségem rendben van bár magamra kicsit mindig úgy gondoltam mint Puskin Anyeginjére aki ugyan sok mindenről tud egy keveset de igazán semmihez sem ért mint afféle félművelt ember, leszámítva azt a tényt, hogy én nem akarok többnek látszani mint ami valójában vagyok.

Rátérve a dolog társkeresős vonatkozására, az internet és az online közösségek sok dologra rányomják a bélyegüket, sokszor olyasmit is megtudunk a másikról amit nem szeretnénk. Köztük azt is, hogy azok a férfiak akikkel ismerkedünk kikkel ismerkednek még. Ehhez nem kell semmiféle tudatos keresgélés, kedvenc kék fehér közösségi oldalunkon gyakorta belebotlunk azokba a hírekbe, hogy xy mostantól yx ismerőse, avagy xy kedveli yx fényképét és így tovább. Én magam úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül jó dolog mert vannak dolgok amiket nem akarunk a másikról tudni, és ha olykor kíváncsiak is lennénk arra, hogy kiszemeltjeink rajtunk kívül kivel ismerkednek még, az ilyesmiről jobb nem tudni.

Sokféle hatást válthat ez ki a másikból, az egyik szempontból érezheti úgy, hogy a másik nem érdeklődik kellőképpen iránta, holott szerintem erről nem igazán van szó. Csupán nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-egy fellángolás avagy lehetőség miatt elzárkózzunk más lehetőségek elöl, mivel sohasem tudhatjuk mit hoz a holnap.  

Egyébiránt az ember akarva akaratlanul párhuzamot von maga és mások között, ami bármelyik irányba eldőlhet, mert érezhetjük azt is, hogy emellett a másik mellett mi esetlegesen labdába sem rúghatunk, de kiválthatja belőlünk azt a reakciót is, hogy nyert ügyünk van, holott mindannyian tudjuk, hogy az ismerkedés azért ennél jóval összetettebb.

...És van ennek az egésznek egy másik oldala is. Számomra ugyanis egy férfi nem csupán a külső illetve belső adottságai alapján lesz vonzó, fontos az is, hogy az adott férfi milyen ízléssel rendelkezik és milyen elvárásai vannak egy nővel kapcsolatban. Vagyis, nem csak az én igényeim számítanak de fontosak az ő igényei is, hogy mi az ami vonzó számára.

Végül itt jön képbe az egocentrikus liba aki ráadásul még piedesztált is állít magának egy-egy másik nővel ellentétben. Nem tehetek róla de számomra kiábrándító tud lenni, ha az a férfi aki iránt érdeklődöm valamilyen szinten, nem rendelkezik hasonló elvárásokkal mint én. Mert ha egy férfiból a különböző cuki vagyok luvollak, csücsörítek és tuti nem ezen a néven anyakönyveztek libuskák, és különféle Mónika Show-s karakterek is érdeklődést váltanak ki és ugyanúgy labdába rúghatnak, akkor én már korántsem biztos, hogy szeretném ugyanazt a labdát rugdalni.

Mert akárhogy is nézem és akármennyire egoistán is hangzik tisztában vagyok a képességeimmel és az elvárásaimmal is, és habár tudom, hogy mindenkinek más a jó, korántsem vagyok róla meggyőződve, hogy nekem az a pasi jó aki ennyivel is beéri, és nyilván itt javarészt nem a külsőségekre gondolok hanem az értelmi és érzelmi intellektusra. Szóval ha egy pasinak az igényei ennyire alacsonyan is tudnak szárnyalni akkor nem valószínű, hogy felér az én igényeimhez.

Íme tehát egy egocentrikus liba vallomása, aki most ítélkezett, hogy ítéltessen...