Mi befolyásolja a vonzalmat, avagy létezik olyan, hogy valakihez vonzódunk, izgatja a fantáziánkat mégis mire intimebb közelségbe kerülnénk egymással egyszerűen nem működik a dolog? Mintha csődöt mondana a kémia és a bizsergető élvezetből borzongató rémálom lesz.

A minap ismét beszélgetésbe keveredtem valakivel akivel néhány éve, mondhatni egy kicsit flörtölgettünk egymással, alapvetően komolytalan volt az egész, és inkább csak afféle időtöltés, én igazán nem is gondoltam akkoriban, hogy ezzel bármit is kezdeni kéne, egy-két találka, beszélgetés egy régi ismerőssel, persze egy kis flört mindig belefér. Így csakhamar ki is alakult egyfajta vonzalom, elvégre ha az ember sokat beszél valamiről, flörtölget az elkezdi izgatni a fantáziáját... és egyre vonzóbbá válik a dolgok testi síkra való terelésének a gondolata. Ám a végeredmény egy hatalmas kopp lett, ami addig vonzónak tűnt az hirtelen a legunalmasabb és legkevésbé izgató valami volt a világon.

Így hát felmerül bennem a kérdés, hogy ami egyszer ennyire semmitmondó és üres volt, abból ki lehet e hozni bármit is, ami jóval inkább izgalmas mint unalmas, avagy van-e vonzalom második próbálkozásra?

Ez egy kicsit furcsa helyzet, hogy valaki izgatja a fantáziádat aztán egy hatalmas semmi lesz a dologból. Mert az adott, hogy ha valakihez nem vonzódik igazán az ember akkor akárhányszor is próbálkozik, igazán jó nem fog kisülni a dologból, még akkor sem ha az illető egyéb téren tökéletesnek mondható a vonzalom ugyanis egy nélkülözhetetlen dolog. De az, hogy a vonzalom adott és valahogy mégsem működik a dolog... ez már egy jóval fogósabb kérdés.

Kicsit más összefüggésben ugyan de felvetődött bennem az a kérdés is, hogy mitől lesz jó a szex? Fontos, hogy már az első együttlét alkalmával meglegyen az összhang és az bizonyos wow... vagy elég az is ha valakinek pusztán jól esik a közelsége a többi pedig idővel kialakul. Mert persze nem kérdés, számomra sem, hogy az összeszokottság fontos dolog, ehhez pedig idő kell, de behozható-e az bizonyos wow... idővel és összeszokottsággal, avagy az a bizonyos hiányérzet,  tökéletlenség örökre ott lebeg majd az ágy felett?