Sokszor ez az online kapálózás kezd egy kicsit a vészhelyzet című klasszikus tévéregényre hasonlítani, futószalagon jönnek a levelek, férfiak férfiak hátán, de kevés az igazán sürgető eset, és nagy ritkán esik meg csupán, hogy egy levél mosolyt csal az ember arcára. De ha jön akkor hirtelen jön és már-már villámcsapásként éri az embert, alig várja, hogy reagáljon a levélre és megkezdődjön végre az a bizonyos ismerkedés.

Van, hogy hetekig csak vár az ember arra a bizonyos levélre, mígnem eljön végre a felkiáltás: micsoda pasi....! Mert igen is, az online világban az ember megtanulja értékelni azt, ha egy számára vonzó férfitól kap egy értelmes levelet. Valljuk be ritka az ilyen. A társkereső oldalak tele vannak Értelmi fogyatékosokkal, az oldalt nem rendeltetésszerűen használókkal, munkát keresőkkel, munkáltatókkal, perverzekkel, csalókkal.

Kaptam már levelet kőművestől aki a szolgáltatásait ajánlotta, de írt már rám olyan selyemfiú is aki a saját szexuális szolgáltatásait ajánlgatta, természetesen anyagi ellenszolgáltatásért cserében. Ajánlottak már nekem szexuális együttléttel fűszerezett hosztesz munkát, de kaptam már ajánlatot domina pozíció betöltésére is. Lehettem volna már állandó szerető anyagi támogatásért, de házaspároktól is kaptam már ajánlatot közös együttlétre. A webkamerás kéjelgőkről szót sem ejtenék. De talált már meg 60 év közeli férfiú is aki elmondása szerint nem mindennapi méretekkel rendelkezik, valamint a szüzességét is ajánlotta már fel fiatalember.

Összegezve az egészet, az ember tényleg megbecsüli azt ha valaki értelmes levelet ír neki, amiből látszik, hogy az illető töredelmesen végigrágta magát az adatlapodon, végignézte a fényképeidet és valóban komolyan érdeklődik. Az pedig ha az illető már első klikkelésre vonzó is, az valóban ritka, mondhatni mint a fehér holló.

Az pedig, hogy ebből a kezdeti mosolyogtatásból sírás lesz vagy csak egyszerűen elmúlik az érdeklődés és elfelejtjük az illetőt mintha mi sem történt volna nem lehet tudni, de jók ezek a mosolyok, és az a kezdeti bizsergető érzés, amikor az ember nem bír megmaradni a fenekén és alig várja, hogy csipogjon a csevegőprogram, megjöjjön a várt levél, megszólaljon a telefon, megtörténjen az első találkozó, a második, és a sokadik. 

Aprócska csodák ezek, amik talán csak egy percre kerítenek bűvkörükbe, de az is megeshet, hogy hetekre, hónapokra és így tovább. Így továbbra is csak reménykedhet az ember, hogy az aktuális csoda tovább tart egy percnél...