Alig több mint két hete sikerült kiírnom magamból azt a csalódást ami akkor kissé földbe döngölt. A gondolataim összeszedése és maga az, hogy megéltem az érzéseimet sokat segített. Az elmúlt két hét egy kis utazással és a hirtelen nyakamba szakadt rengeteg munkával hamar elrohant. Olyan mintha mindennek már vagy ezer éve lenne.

Az elmúlt napokban sokszor nem igazán sikerült összhangba kerülni a gondolataimmal, munka és alvás, a szabad esték pedig randikkal teltek. Mit is mondhatnék, minden kapcsolatnak meg kell élni a végét, utat kell engedni a fájdalomnak és a csalódottságnak aztán továbblépni, nem lesz egy csettintésre vége, furcsa is lenne ha így lenne, de megyünk tovább mert menni kell. 

A napok mostanában olyan mosolygósan telnek, újra nyitott vagyok az ismerkedésekre és az új emberekre és kíváncsian várom mit hoz a jövő. A találkozások elég változatosak, van olyan amiből már az elején sejthető, hogy nem lesz folytatása és olyan is akad ami egyre gyakoribb lesz. Minden esetre izgalmasak ezek az ismerkedések, a meglepetések, virágot kapni egy idegentől akivel még nem is találkoztál, vagy a meglepetés varázsa amikor egy már ismerős lepi meg az embert egy szál virággal, csak mert látni akart ha csak pár percre is. Az átbeszélgetett éjszakák és nappalok. A mosolyok amiknek nincsen kimondott oka mégis jók, jó dolog ha érdeklődnek az ember iránt, ahogy az is jó dolog ha valaki fokozatosan elkezdi felkelteni az érdeklődésünket.

Mindemellett nyitottam egy kicsit a saját korosztályom felé is. Rájöttem, hogy nem igazán volt az életemben még olyan férfi aki ne lett volna legalább 10 évvel idősebb nálam, ez pedig nem biztos, hogy mindig szerencsés. Így most egy kis kísérletezés vette kezdetét, megismerni valami számomra új dolgot és persze nyitottnak lenni, egyre nyitottabbnak.

Nem tagadom, hogy az egyik részem egy kicsit még fél és igyekszem óvatosan bánni az érzéseimmel, de nem fogok ellenállni semminek amit akkor és ott jónak érzek, tartson az néhány napig, hétig vagy hónapig. Igyekszem jól érezni magam a bőrömben, tenni azért amit el akarok érni, és közben élvezni mindent amit az élet ad.

Mert ahogy szeretni is tudni kell, úgy tudni kell felejteni is. Észre kell venni azt, hogy mi az ami boldoggá tesz minket, mi az ami mosolyra derít minket, mert boldogságot adni igazán csak akkor tudunk ha mi is megkapjuk azt.