Már napok óta folyamatosan hajat mosok mintha a samponnal kimoshatnék magamból mindenféle érzést, hiába az embernek vannak bizonyos kattanásai, elvégre semmi nem történik mindig azonos sémára. S ilyenkor pár percig úgy teszek mintha az egyre csak kavargó gondolatok a fejemben, a samponos vízzel együtt eltűnnének a lefolyóba.

Az imént egy kedves régi kommentelő, akinek mindig volt pár jó szava az én zavaros irományaimhoz, egy kommentben  a sérelmeket említette. Sérelmek, amiket az életünk során felhalmozunk magunkban, akadnak olyanok, amiket az idő múlásával leküzdünk,s akadnak olyanok amik örökké a részünkké válnak.

Talán ilyen az a sérelem is ami engem is megváltoztatott, s az egykor csupán naiv lány lelkében elültette a gyanakvást, és a félelmet. Le kell szögeznem, hogy ezt nem én kértem, elvégre senki nem kéri az ilyen dolgokat, nem akarok ilyen lenni, de ilyenné tett az élet.

Azt az online kezdődő történetet, ami ilyenné tett soha nem osztottam meg ezeken a lapokon, s talán már nem is tudnám teljes valójában elmesélni, szerencsére az idő sok mindenre gyógyír, ám még is mindennek maradnak nyomai amit magunkban viselünk. Ahogyan az élet és az idő múlása a testünket nem hagyja érintetlenül, úgy a lelkünket sem.

Másfél évig vergődni egy csaló hálójában, nem túl hálás feladat, és első komoly kapcsolatnak sem a legmegfelelőbb. Ha valaki akit a legközelebb engedünk magunkhoz testileg és lelkileg egyaránt minden mozdulatával, minden szavával hazudik nekünk, azt nem könnyű elviselni, s mindezt csupán anyagi megfontolásból. Majd pedig mikor inogni kezd a talaj a lába alatt belök egy sarokba, mondván jó leszel még a nehéz időkre, ha az új áldozattal mégsem menne minden rendben, és valaki más ágyából hazudik neked tovább. Testileg, lelkileg és anyagilag is kihasználva lenni egy olyan ember által, akiről azt hisszük, hogy szeretjük elég áldatlan állapot, ami nem múlik el nyomtalanul.

Nem azt bánom az egészben, hogy én olyan voltam, amilyen és úgy viselkedtem ahogy, s nem is azt, hogy túl sok volt a tanuló pénz, elvégre a pénz jön megy, de vannak dolgok amik nem változnak.

Én sajnos megváltoztam, gyanakvóbbá váltam, talán, pont azért, hogy megvédjem magam. Ugyanakkor ezidáig igyekeztem elkerülni a lehetőségét is, hogy csalódjak. Egyszerre több paklival játszottam, s úgy gondoltam, hogy ezt mindaddig megtehetem amíg komolyra nem fordul a helyzet. Egyfajta védekezés volt ez, avagy amolyan nem baj, van másik elv, és nagyon sokszor ez jó is volt így, ám azt is tudom, hogy volt olyan amit talán így rontottam el. Így amikor őt megismertem úgy gondoltam, hogy mindent egy lapra teszek fel és nem félhetek folytonosan a csalódásoktól, egyszerűen csak megpróbálom kimutatni az érzéseimet, megpróbálok önmagam lenni és őszinte. Elvégre talán ez az egyetlen út, s ha valaki elfogad így, ahogy vagyok, minden szókimondásommal, olykor naivságommal, hülyeségemmel és persze a sérelmeimmel együtt, akkor igazán boldog lehetek. 

Nos ezt a vonalat sikerült rendesen összesatírozni, nem volt megfelelő a kommunikáció, sem a reakciók, egyszerűen mindent sikerült összezavarnom, s az erőszakos ragaszkodás sem az én ingem, most már tudom. Az előtörő múlt árnyai pedig végképp tönkretettek mindent, már ha egyáltalán még volt mit.

Szóval ilyen az ember, nem csak jó szokások válnak részévé az életünknek hanem rosszak is, s akárhogy is ellenkezünk, vannak olyan sérülések amiknek a maradványai örökre kísérteni fognak minket. Sajnos ezek a sérelmek nem tűnnek el a samponos vízzel a lefolyóban.