Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem járok egyedül a cipőmben, és nagyon sok nő társam kínlódik még a pártalálás és a társas kapcsolatok rejtelmeivel, és azokkal a kiismerhetetlen lényekkel, akiket gyűjtőnéven férfiaknak nevezünk. De hol is van az igazság, csupán mi komplikáljuk túl az egészet, vagy már-már akkorát fordult a világ, hogy a férfiak lettek 21. század hölgyei?

A valóságban persze nem lehet ennyire kisarkítani a dolgokat, s nemenkénti bontásban vizsgálni a megváltozott világ sajátosságait. Az viszont biztos, hogy valami nagyon megváltozott a férfiakban, hogy ezt a változást mi nők vívtuk ki magunknak, s edd meg amit főztél, avagy ezek csupán az evolúció elkerülhetetlen velejárói, ez egyelőre kérdőjel a számomra, de az biztos, hogy valami nagyon nincs rendjén.

Tény az, hogy nagyon sok férfi elfelejtett udvarolni, s mintha a kezdeményezés jogáról is lemondtak volna, ha egy kapcsolatban vagy ismerkedés során, valamiért tenni kell valamit az túlságosan bonyolult számukra, ha nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt ők szeretnék, az már alapvetően drámára ad okot, s elfelejtik, hogy esetleg tenni is kéne azért, hogy valami működjön.

A magabiztosság hiánya is meglehetősen elterjedt a férfiak körében, legalábbis azok a férfiak, akiknek nem kéne mindenféle gátlásnak alávetniük magukat, egyre inkább bizonytalanná válnak, s jóformán csak az olyan majmok biztosak magukban, akiknek valójában nincs is mire verni a szőrős mellkasukat. S csak elvétve találni olyan férfiakat, akiknek a képességei egyenes arányban vannak a saját magukról alkotott önképpel. Én valahogy úgy gondolom, hogy egy igazi férfi tisztában kell, hogy legyen a képességeivel, s nem becsüli túl, s nem is becsüli alá azokat, hiszen az egészséges önbizalomnál nincs is vonzóbb a számunkra.

Egyre több olyan férfival van szerencsétlenségem megismerkedni, aki nem tud, s talán nem is akar túllépni a múlt sérelmein. Sztereotípiákat alkot, s azért mert egy valaki hazudott neki, egy valaki belerúgott mint egy kutyába, tárgyként kezelte, vagy utazott csupán a pénzére, minden nő ilyen, mindenki ugyanazt akarja, mindenki csak hazudott, sőt mi több az összes korábbi is azt tette csak ez nem derült ki akkor. S ezzel a hozzáállással zsigerből taszítják azokat a nőket, akik nem eszközként tekintenek rájuk, vagy esetleg mindezekkel a sérelmekkel együtt is érdemesnek tartják őket arra, hogy férfiként vagy egy lehetséges társként kezeljék őket. Mert persze a makacsság az semmit nem változott, elképzelte, hogy így van, így hiába is mondanál vagy tennél akármit,ami az ellenkezőjére utal, itt még az észérvek sem segítenek.

S persze itt vannak a kommunikációs hiányosságok is, ahelyett, hogy megbeszélnék a dolgokat, ahelyett, hogy kitálalnák a problémáikat, addig őrlődnek rajtuk önmagukban, hogy mire kiderül a dolog, az már nem képezi bármiféle megbeszélés tárgyát, mert ő egyedül eldöntötte, hogy ez így van, ez így lesz, s te igazából ebben az egészben egy cseppet sem számítasz. 

Alapvető hiba az is ha őszinte vagy velük, elfelejtették azt, hogy nem minden fekete-fehér, s attól még mert valami nem tökéletes, az korántsem jelenti azt, hogy rossz, csupán számukra. De persze ha azt mondod, hogy valami tökéletes és úgy jó ahogy van akkor persze úgy is csak hazudsz.

Az is biztos, hogy mindenért te leszel a hibás, te vagy a hibás azért, hogy korrekt és őszinte voltál vele, de ő ezt mégsem hiszi el, miért is hinné el hiszen nem bízik magában, az önbizalma a béka segge alatt van, s ha belegebedsz sem fogod tudni bebizonyítani neki, hogy ez így igaz, s neked ő kell. S mivel ő úgy gondolja, hogy ez így van ő máris feljogosítva érzi magát arra, hogy ne legyen veled korrekt, mert amit ő csinál az csak egy egészen aprócska kis semmiség ahhoz képest, amit az elképzelése szerint te csinálsz. S persze akkor is te leszel a hibás ha mindazért, amiért hosszú időn keresztül húzza az agyadat, amiért nem mondja el a problémáit, amiért nem őszinte, s a hülyének is nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben, de mégis mi a fenét képzelsz, hogy kiborulsz mindettől. Elvégre mindezt zokszó nélkül be kéne nyelni, ő eldöntötte, tovább lépett, vagy talán nem, de egy bizonyos közösségi portálon benyögte, hogy ez van, ő így döntött, neked pedig esélyed sincs átbeszélni a dolgokat vagy bármire, kész tények elé vagy állítva, fogadd el, fogd fel, hiszen még annyira sem volt tökös, hogy az egészet a szemedbe mondja, s a kérdéseid, a kéréseid is csak terhek a számára. Teher vagy és csak az óhajtott nyugalmat vagy képes ellentételezni az életébe, nincs jogod féltékenynek vagy becsapottnak érezni magad, elvégre nem számítasz semmit. 

S valójában tényleg mi vagyunk a hülyék, hogy mindezt még képesek is vagyunk elhinni, s hibásnak és rossznak érezzük magunkat. S milyen nevetséges dolog is néhány hónap alatt elkezdeni kötődni valakihez, megszeretni, s bármiféle korrektséget vagy emberséget várni tőle, esetleg azt remélni, hogy hasonlóak az érzései. Elvégre nem ígértünk egymásnak semmit, nem húztunk le együtt éveket, csak mi nők lehetünk ekkora bolondok, hogy azt hisszük ez bármit is számít, hiszen csupán nevetségessé tettük magunkat mindezzel. S hiába minden érzés vagy szándék, nem elég, hogy hülyének néznek érte, még azt is a szemedre róják majd, hogy a szeretet nem ilyen és, hogy próbálkozz csak az eddig is ment.

Szóval, ami tény az tény, mi nők rettenetesen hülyék vagyunk, legalábbis egy részünk, a másik részünk pedig evolúciós társszerzőként közreműködik a férfiak kiherélésében. 

Végső soron, nem bánom, hogy én ilyen vagyok, s habár tudom, hogy követek el hibákat, s vannak is hibáim, de én legalább próbálkozom, s ha örökre ilyen hülye is maradok, s ha mindig is a nem megfelelő választásaim, a nem megfelelő férfiak céltáblája leszek, én akkor is megpróbáltam. 

S ha az, hogy nem álszenteskedem, hogy vállalom a múltam és a jelenem egyaránt, s, hogy igyekszem mindenben őszinte lenni, az bűn akkor már kezdhetik is rakni nekem a máglyát és égjen a boszorkány!

S én igen is elhiszem, hogy az a valaki, aki mindazt, amilyen vagyok tudja majd értékelni és szeretni bennem, szerencsés lesz, mondjon akárki, akármit! 

Csak egy dolgot ne felejtsünk el, hogy nem mind arany, ami fénylik és fordítva...