Utazás

Ma reggel távol az otthonomtól ébredtem,

A nap első sugarai elvakították a szemem.

Másra sem tudtam gondolni, csak az útra,

S arra, hogy talán egyszer visszatalálok még.

Tudom, hogy ez az utazás nem lesz könnyű,

S nem tudom, mit csinálok majd,

Nem tudom, mit csinálok majd,

De meg kell értenem, hogy ezt én választottam.

Néhanapján még most is körülölel az éjszaka,

S nem hiszem, hogy valaha hazatalálok.

Tudom jól, hogy már rég elengedtem a karodat,

Mégis a te fényedet használom lámpaként.

Tegnap még rohantam a hőség elől,

Aztán egyszer csak elkezdtem fázni.

Igyekszem nem gondolni rá,

Ahogy téged is kivertelek a fejemből.

Tudom, hogy egyszer hazatalálok,

S minden napért, amit a távolban töltök el,

Kárpótól a fény, de kezdek olykor kicsit összerogyni,

Mert néha képtelen vagyok elviselni a dolgokat.

Ma egy másik állomáson dobtam földre a csomagom,

Hihetetlen, hogy még mindig csak megyek.

Ismeretlen arcok, s ismeretlen helyek,

Éjszaka van, de holnap ismét ismerős fénnyel kelt a nap.

S minden egyes nappal távolabb leszek,

De mégis, egyre közelebb.

Az út, amin járok, száraz és üres,

Por lepi már a nyomaim.

Ha keresnél sem, lenne könnyű dolgod,

S néha én is elveszítem a célt,

Hová, merre is indulok,

De tudom, hogy egyszer hazatalálok.

Ma már nem félek, ha körülvesz az éjszaka,

Mert újra és újra a te fényedre ébredek,

Egyszerűen nem tudok másra gondolni,

Nem számít még mennyi állomás.

Nem számít hány ezer kilométer,

Vagy hány év, akkor is kitartok,

Mikor minden erőm elhagy,

Mert tudom, hogy egyszer hazatalálok.

S az üres terek megtelnek élettel,

Igen, végre ismerősek lesznek az arcok,

S jól ismerem majd a helyeket,

Nem számít mennyi még, minden gondolatom te vagy.