Akármennyire is próbáljuk másként, máshogyan szemlélni a valóságot, vannak dolgok, amiket az élet örökre megváltoztat bennünk, a rossz tapasztalatok pesszimizmusra szocializálnak bennünket, s akkor is szellemeket látunk, amikor nem kéne... ? De az is könnyen megeshet, hogy ezek a tapasztalatok, csak segítenek minket abban, hogy úgy szemléljük a valóságot, ahogyan az van. 

Az elmúlt években valahogy felgyűltek bennem a rossz tapasztalatok, egyszerűen már egyre kevésbé tudok az a naiv lány lenni, aki egykor voltam. Kételkedve szemlélem még azokat a dolgokat is, amiknek örömet kellene szerezniük. Egyszerűen elkezdtem elveszteni a hitemet a szerelemben, az emberekben, s kicsit abban is, hogy valami végre úgy alakuljon, ahogyan szeretném. 

Elkezdetem megszokni a csalódásokat, s azt, hogy az élet vagy Ámor vagy valami csalafinta kis szárnyas lény csak elhúzza az orrom előtt a mézesmadzagot s már tovább is libben vele.  S hiába minden amint úgy érzem, hogy valaki kellőképpen felkeltette az érdeklődésem már idejekorán, még a kapcsolat születése előtt elkezdem temetni azt. Egyszerűen akármennyire is szeretném, nem tudok felhőtlenül örülni neki, nem tudok kételkedés nélkül lenni, s a rózsaszín ábrándokat felváltják a kétségek. 

Sztereotípiák ide vagy oda, s félretéve mindenféle általánosítást, nem tudok úgy tekinteni a férfiakra, a kapcsolatokra, ahogyan azt tettem annak idején.  S ez az egész már azt csekély kis vattacukorszerű rózsaszín ködöt is kiűzi belőlem, s túl korán kezdem a fejem főlé hívogatni az esőfelhőket, mintha alapvetően úgy indulnék neki az egésznek, hogy nem lesz ebből sem semmi, s megállás nélkül táplálom közben a reményt, hogy mégis. 

A legnagyobb gond az egésszel talán mégis az, hogy a sztereotípiák végül valósak lesznek, a gyanúk beigazolódnak, de összességében már mindezek előtt pokolba kívánom az összes rossz tapasztalatomat, mert annyira kéne már a lelkemnek egy kis felhőtlen boldogság.

Mindemellett most igyekszem, igazán igyekszem nem ráfeszülni a dolgokra, nem eltemetni azt, ami még nincs is, s közben túlságosan is beleélni magam, hogy hátha. Mert egyszerűen csak szeretném, szeretném hinni, hogy a valóság olykor ellentmond a fejünkben kialakult sztereotípiáknak, s ha nem is tart örökké, de egy rövid időre álomba ringat.