Van egy exem, nem volt egy hosszú kapcsolat, nem is igazán volt szerencsés, avagy olyasmi, amit már mindenki jól megszokhatott tőlem. Nos ezzel az exemmel a mai napig beszélünk, hogy miért, azt igazán magam sem tudom, ha pontos akarok lenni ő meg aztán pláne nem tudja mit is akar tőlem, na de ez van. A lényeg a lényeg, természetesen kiállhatatlan liba vagyok, amiért újra és újra az orra alá dörgölöm cenzúrázatlanul, hogy mekkora egy "hímvessző" volt, s, hogy hogyan is viselkedett velem, persze ilyenkor mindig jön a mosakodás, pláne ha szóba kerül a csajozás téma is. 

Szóval fiúk-lányok, igyekszem nagy vonalaiban vázolni a helyzetet, s nem elveszni a részletekben, pláne mert, szerencsémre sokra már nem is igazán emlékszem, de akad, amit a ...

Most egy kicsit olyan elmélkedős kedvembe kerültem -elmélkedős, valójában mondhatnám azt is, hogy villámként cikáznak a fejemben a gondolatok-, avagy a gyakori fronthatások vagy a tavasz és a tél naponkénti váltakozása kicsit kizökkentett a mostanában bevett jól van az úgy mentalitásból.

Pedig hát jól van az úgy, mert igen is vannak dolgok, amin nem tudunk változtatni, akármennyire is szeretnénk, vagy szerettük volna, így hát vannak olyan dolgok is, amikre akárhányszor, s akármilyen távlatokból is gondolunk vissza, soha nem fogjuk megérteni azt. Miértek, kérdőjelek sora, amik pontok nélkül sorakoznak a múltunkban. Némelyekre már nem is akarunk választ kapni, s sok esetben még a kérdőjelek előtti szavak is elhomályosodnak, de mindig ...

Habár a reggeli köd még jócskán rejtegeti előlünk a napsugarakat, de egyre jobban érezni, hogy jön a tavasz, s lassacskán odébbáll ez e téli fáradtság. Ha csak minimálisan is, de kezdem érezni magamon, hogy megkönnyebbül a lelkem, s szépen lassan kivirul.

Valami véget ér, s valami elkezdődik, de az új dolgok is csak akkor hoznak változást, ha mi magunk is megújulunk kicsit, bizonyos dolgokat elhagyunk, másokat pedig magunkkal viszünk. Ki kell rángatni azokat a csontvázakat az ágy alól, s kidobni végre. Változtatni a szokásokon, amik nem váltak be, s újabbaknak hagyományt teremteni. Mert akármennyire is makacsok vagyunk, akármennyire is hülyék, eljön az idő amikor tanulnunk kell a hibáinkból, elfogadni azt, amit mindig is jól tudtunk, de ...

Ami azt illeti már megint jó ideje nem írtam egy sort sem ide, na nem azért mert nem lett volna mit írnom, inkább csak azért mert az egész átcsapott volna valami ócska lányos nyafogásba -hogy miért mindig velem történnek ilyesmik, s mi ez a folytonos pech széria, én sosem lehetek jókor, jó helyen?- és hasonló nyafogások, avagy programhibák a kapcsolataimban. 

Szóval most inkább megpróbálok nem nyafogni, s inkább csak néhány gondolatot és észrevételt összeszedni az elmúlt időszak tapasztalásaiból, kicsit talán zavarosan, kicsit talán össze-vissza, valahogy, ahogyan az már tőlem jól megszokott. 

A tény még mindig igaz, hogy az ember társas lény, hogy, így vagy úgy, előbb vagy utóbb a magunk módján, de törekszünk a ...

Kedves Naplóm!

Mit is írhatnék még neked? Mit is írhatnék le, amit még sosem meséltem neked. Hiszen látod szaladnak velem az évek, alig egy hét és harminc éves leszek, s hát ez a harmadik x kicsit másként telt, mint sem azt az első vagy a második után képzeltem volna, de eltelt.

S hát igen, még mindig nem váltottam meg a világot, nem lettem sem szuperhős, sem bestselleríró, a béke Nobel díj is várat magára, s még annyi minden, ami ebbe a három darab apró x-be nem fért bele. S hát ahogyan az év vége, úgy az éveinknek a vége is kíván némi számvetést, mi változott, s mi történt idén, avagy, hogyan is voltam én 29 éves.

Aki olvasott bármit is ezekről a virtuális lapokról az tudja, hogy idén is jócskán jutott nekem a ...

Kezdek rájönni, hogy míg korábban az volt velem az egyik legnagyobb baj, hogy sok szituációban a legkevésbé sem viselkedtem tipikus nőként, az ellenkezője sem egyszerű, s korántsem biztos, hogy jó.

Mitől is lesz könnyebb egy kapcsolat, legyen az akármilyen fázisban is? Nem csak a bennünk felgyűlt sztereotipiák, rossz berögződések kísértenek minket, hanem az is, hogy megpróbáljuk másként csinálni. Az, hogy korábban mindenáron igyekeztem elrejteni az érzéseimet, s érdektelennek tűnni, avagy, hogy a büszkeségem mindig előrébb való volt, mintsem hogy hangot adjak a kételyeimnek, netán a kis zöldszemű szörnynek, sosem volt jó megoldás.

De vajon kérdéseket feltenni, s hangot adni a minket zavaró dolgoknak, pusztán önmagunkból és a ...

Aztán mesélni kezdett az ég,

Felhők siettek a szemem elé,

Suttogott a fülemben a szél,

A nap édesen, narancssárgán,

Lebukni készült a horizont alatt.

S ő egyre csak fújta tovább,

Játszott a felhőkkel, játszott a fénnyel,

Fodrozta a vizet, s megremegett minden,

Minden mi útjába ért, beszélni akart végre,

Elmondani mi mindent látott már.

Elege volt már a hallgatásból,

Feldörrent hirtelen, majd hangszert váltott,

S mesélni kezdett minden, mi alatta él.

Megcsillant a sziklán a fény,

Milliónyi hullám, s megannyi év.

Minden vízcsepp gyémántnak látszott,

Fárasztó verejték, réges-régen hullott könnyek,

A valóra nem vált álmokért.

A hibákért, mik tovatűntek,

A ...

Szürke volt az ég alja,

Szürke volt minden fény,

Szürkék voltak az emberek,

Csak te voltál hófehér.

Ködbe veszett már a város,

Homályos már, sok-sok év,

Elmosódtak már az arcok,

Csak te vagy még hófehér.

Karcosak már a régi képek,

Porral lepték, vaskos évek,

S hiába már felnőtt érvek,

Maradtál te csak hófehér.

Követnek még bárhol járok,

Nyomomban a szürkeség,

Felbukkannak a porlepte arcok,

Merre lehetsz hófehér?

Meséket súgnak, színes évek,

Megcsillannak a szürkén a fények,

Bármerre is keresnétek,

Hol volt, hol nem volt hófehér.

De eltűnnek olykor a szürke árnyak,

Szemében csillognak a színek,

Akár lelkében a szép remények,

Újra ...

Mennyivel könnyebb kívülállóként szemlélni a dolgokat, s milyen tisztán és reálisan tudunk gondolkodni ha valaki másról van szó, olyan könnyű odavágni, hogy mennyire naiv vagy, hiszen nem érdekled, ki kéne lépned ebből az egészből, vagy éppen azt mondani, hogy ne légy hülye hiszen oda van érted.

Ha valaki másról van szó annyira leegyszerűsödik minden, leegyszerűsödik mindaddig, amíg a saját fejünkkel gondolkodunk, a saját helyzetünkből, egy külső nézőpontból szemléljük az egészet, de amint belecsöppenünk a dologba, már korántsem látjuk olyan tisztán a dolgokat. A körvonalak hirtelen elmosódnak a szemünk előtt, a tények csak fikciók lesznek, feltevések, vagy éppen csak remények, a semmiből dráma lesz, s rémképeket ...

Sok mindent elfelejtünk az évek során, magunkból, magunkról, s mindenről, amit egykor tudtunk, amit valamikor annyira jól éreztünk. Ugyanakkor rengeteg dolog van, amit már nem tudunk elfelejteni, s akarva, akaratlanul is magunkkal cipeljük azt...

Egy hideg állomáson vártam a minap,

S sehol nem találtam a csomagomat,

Benéztem minden pad alá, 

S visszamentem a jegypénztárhoz is,

De sehol sem találtam azt.

Elvesztettem  egy csomagot kiabáltam,

Gondterhelt arcomról peregtek a könnyek. 

Futottam volna ide-oda, d e a testem fáradt volt,

Nehéz volt ez a néhány év,

S túl sok volt a rajtam lógó csomag.

Egy táska itt, egy bőrönd ott,

Mennyi-mennyi ismeretlen,

S még is milyen sok ismerős súly.

Csak ...